Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Madarász György - Rajcsányi Péter: Az amerikai törvényhozó és végrehajtó hatalom viszonya (Az 1973. évi hadviselési törvény példáján)
számában írta, az esemény kapcsán végül is az elnök döntött arról, hogy az ország hogyan cselekedjék. Szerinte a fő probléma változatlanul az, hogy a „konzultáció” fogalmát pontosan meg kell határozni, mivel Ford csak tájékoztatta a Kongresszus tagjait, és nem konzultált velük, és feltételezhető; hogy a „következő elnökök is ugyanezt teszik hasonló helyzetben”.12 Az iráni „túszmentő” akció A Mayaguez-ügy mellett tanulságos volt a Carter elnök által 1980 áprilisában elrendelt iráni „túszmentő” akció is. A hosszúra nyúlt túszdráma egyre inkább az amerikai belpolitikai élet és a választási kampány egyik kulcskérdésévé vált. Április 7-én az Egyesült Államok megszakította diplomáciai kapcsolatát Iránnal, az elnök letiltotta az Iránba irányuló amerikai exportot, és érvénytelenítették az iráni állampolgároknak korábban kiadott amerikai vízumokat. Április 13-án és 17-én további amerikai korlátozó intézkedésekre is sor került, a helyzet mégsem változott. Közbén április 11-én a Nemzetbiztonsági Tanács ülésén, amelyen W. Mondale al- elnök, S. Turner, a CIA igazgatója, H. Brown hadügyminiszter és Z. B'rzezinski, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője voltak jelen (C. Vance külügyminisztert nem hívták vissza floridai pihenőjéről), döntöttek az akció előkészítéséről. A végrehajtó hatalom képviselői úgy értékelték, hogy a további diplomáciai erőfeszítéseknek már nincs értelme, és a túszok szabadon bocsátása nem valószínű az elnökválasztás előtt (ami Carter számára nyilvánvalóan hátrányt jelentett). A szabadságáról később visszatért C. Vance külügyminiszter április 15-én az elnökkel folytatott megbeszélésen ellenezte az akciót, majd annak kudarca után, április 28-án lemondott. Az április 24-i akció egyértelműen katonai erő alkalmazását jelentette, és egyes hírek szerint az Egyesült Államok készen állt arra is, hogy Teherán környéki katonai célpontokra csapást mérjen a Nimitz repülőgép-anyahajón riadókészültségben tartott gépekkel.13 A Szenátus külügyi bizottsága április 23-án levelet juttatott el Vance külügyminiszterhez, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy a hadviselési törvény értelmében a Kongresszus jóváhagyása nélkül az elnök nem vethet be csapatokat. A levelet F. Church szenátor, a külügyi bizottság elnöke és J. Javíts szenátor, a kisebbségi csoport vezetője írta alá. A Kongresszus illetékes tagjait az elnök, illetve a Fehér Ház tisztség- viselői mindössze fél órával az elnök tv-beszéde előtt tájékoztatták, amikor már nyilvánvaló volt, hogy az akció meghiúsult. Az április 25-én a Szenátus külügyi bizottságában rendezett meghallgatáson Church szenátor 52
