Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Madarász György - Rajcsányi Péter: Az amerikai törvényhozó és végrehajtó hatalom viszonya (Az 1973. évi hadviselési törvény példáján)
mazását, vagy magát a törvényt módosítsa, kiegészítse. Ez utóbbi történt a külföldi fegyvereladásokkal kapcsolatban is. Az 1968-ban elfogadott külföldi fegyvereladási törvény (Foreign Military Sales Act) még csak azt írta elő, hogy a külügyminiszter félévenként készítsen jelentést a Kongresszus számára a „jelentősebb” fegyvereladásokról. Az 1974-ben elfogadott Nelson—Bingham-féle kiegészítés értelmében viszont minden olyan esetben, amikor a kormányzat 25 millió dollárt meghaladó értékben szándékozik fegyvereket vagy katonai szolgáltatásokat eladni, az elnök köteles — az ajánlat megtétele előtt — részletes jegyzéket eljuttatni az eladandó fegyverekről a Szenátus külügyi bizottsága és a Képviselőház elnökének. Ebben ismertetni kell az eladás feltételeit és indokait is. Ha a Kongresszus 20 napon belül elutasítja az ajánlattételt, a szerződés nem köthető meg. Az elnök viszont elkerülheti ezt a procedúrát, ha a fegyver- eladást „rendkívülinek” (emergency) minősíti. Ezt a törvénykiegészítést 1976-ban a Kongresszus módosította. A határidőt 30 napra emelte, míg a fontosabb fegyverek esetében az értékhatárt 7 millió dollárra csökkentette. A törvényjavaslat elfogadása óta szinte minden évben van 2—3 olyan nagy fegyverüzlet, amelynek megkötése előtt a Kongresszus és az elnök kölcsönösen a vétójog alkalmazásával fenyegetőzik. A hadviselési törvény A törvény címében szereplő „War Powers” a katonai előjogok egész sorát foglalja magában, amelyek közé tartozik katonai alakulatok létrehozása, szervezése és finanszírozása csakúgy, mint vezénylésük vagy felosztásuk; alkalmazásuk ellenőrzése, a katonai stratégia és taktika kimunkálásának ellenőrzése és a békefeltételek meghatározásának joga. Tágabb értelemben a „war powers” nemcsak katonai előjogokat foglal magába, hanem minden olyan lépést, amely jelentős hatással van a katonai erő alkalmazására. Így érinti a szövetségesekkel kötött megállapodásokat, a külföldi segélyeket, a más nemzetek közötti konfliktusok esetén kialakítandó politikát és a konfliktusokban érintett országok területén tartózkodó csapatokkal kapcsolatos döntéseket. A hadviselési törvény első lényeges kikötése az, hogy amerikai csapatok harci cselekményekben való igénybevételéhez a Kongresszus és a Fehér Ház együtes döntésére van szükség. Ugyanakkor az elnöknek a törvény keretein belül lehetősége van arra, hogy saját döntése alapján vessen be csapatokat, sürgős esetben, de erről a döntéséről azonnal (48 órán belül) tájékoztatni kell a Kongresszus illetékeseit. 46
