Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 2. szám - Szűrös Mátyás: A nemzeti és a nemzetközi érdekek összefüggése a magyar külpolitikában
„érett enyhülésre”. Ennek elengedhetetlen feltétele az enyhülés katonai területre való kiterjesztése. Véleményünk szerint az lendítheti előre a folyamatot, ha a résztvevők — a záróokmány egyes kosarait kiegyensúlyozottabban kezelve — olyan kérdésekkel is hangsúlyozottabban foglalkoznak, amelyek mindeddig nem álltak a figyelem középpontjában. Eddig egyetlen találkozóra sem került sor például a második kosár témakörében. A bécsi találkozón jelentős haladást lehetne elérni a részt vevő államok közötti gazdasági és tudományos-műszaki, a környezetvédelmi együttműködés fejlesztésében, amely az enyhülési folyamat anyagi alapjait szilárdíthatná meg, s hozzájárulna kontinensünk világgazdasági helytállásának, esélyeinek javításához is. Reméljük, hogy a bécsi találkozón lehetőség nyílik érdemi továbblépésre kulturális és humanitárius területen is. Meggyőződésünk, hogy a legkényesebbnek tartott kérdésekben is kompromisszumot lehet elérni, ha a felek az őket összekötő közös érdekekre és a megegyezésre érett problémákra összpontosítanak. Tudjuk, hogy a kulturális és emberi kapcsolatok témakörei között igen nehéz fontossági sorrendet felállítani. Ezért is tartjuk szükségesnek a különböző kérdéskörök kiegyensúlyozott tárgyalását, a realista, a többség érdekeit kifejező megközelítést. Magyarország aktív részvétele a helsinki folyamatban a magyar külpolitika lényeges tevékenységi területe. Lehetőségeinkkel összhangban eddig is igyekeztünk mindent megtenni az enyhülési politika továbbfejlesztéséért, a nemzetközi viszonyokban a párbeszéd stabilitásáért, mivel a helsinki folyamatot nemcsak a sokoldalú, mind a 35 országot mozgósító fórumok miatt tartjuk fontosnak, hanem azért is, mert az a nemzetközi légkör javításával komoly lehetőségeket teremtett kétoldalú kapcsolataink fejlesztéséhez is. A helsinki záróokmány ajánlásait konkrét formában is igyekeztünk felhasználni nemzetközi együttműködésünk fejlesztésére: 17 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada kormányának három alkalommal, 1976-ban, 1979-ben és 1986-ban adtunk át a kétoldalú kapcsolataink fejlesztésére irányuló javaslatokat. Ezek közül több már megvalósult, és az együttműködésünk szerves részévé vált. Javasoltuk egyebek között a magas szintű politikai kapcsolatok rendszeresebbé tételét. Elmondhatom: 1983 óta több vezető nyugati államférfi és politikus látogatott el hazánkba, mint a két világháború közötti két évtizedben. Ugyancsak kezdeményeztük a gazdasági együttműködés korszerűbb formáinak bevezetését, a hátrányos megkülönböztetés megszüntetését. Javasoltuk egymás kulturális értékeinek jobb megismerését, egyes országoknak a diplomata és szolgálati útlevelek kölcsönös vízummentességét. A nyugati országok közül Ausztria és Finnország után éppen Svéd12
