Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 2. szám - Szűrös Mátyás: A nemzeti és a nemzetközi érdekek összefüggése a magyar külpolitikában
hogy a fenyegető veszélyek, a közös feladatok és az egymásrautaltság felismerésének eredményeként éppen Európában alakult ki a helsinki folyamat, a sokoldalú államközi együttműködés egyedülálló intézményesített formája. 1975-öt, az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia sikeres befejezését, a záróokmány aláírását követően az érintett országok,, de más kontinensek közvéleménye is azt remélte, hogy az enyhülés további kibontakozásának évei következnek. A záróokmány alapvetően komprömisz- szumos jellege azonban már akkor előrevetített számos további problémát. Az enyhülés folyamata megtorpant. A két világhatalom közötti kapcsolatok romlásának bizonyos fokú ellensúlyozásában azonban jelentős szerepet játszott az európai biztonsági és együttműködési folyamat. Ennek alakulása fő vonalaiban tükrözte Európa keleti és nyugati felének az enyhüléshez fűződő érdekeltségét. 1983 és 1986 között, a madridi utótalálkozót követő legfeszültebb időszakban a helsinki záróokmányt aláíró 35 állam képviselői 11 alkalommal találkoztak a különböző szakértői értekezleteken és konferenciákon. A Madridtól Bécsig eltelt időszak egyik tanulsága éppen az, hogy Ottawa és Bern új dimenzióval gazdagította a párbeszédet; bebizonyosodott, hogy az eltérő társadalmi rendszerű országoknak a humanitárius kérdésekben is lehetséges, sőt szükséges párbeszédet folytatniuk. A budapesti Kulturális Fórum a Kelet és Nyugat közötti jelentős elvi és gyakorlati különbségek ellenére szintén ezt példázta, továbbá azt is, hogy a diplomaták mellett a kulturális személyiségek, szakemberek bevonása a munkába további lehetőségeket teremt az együttműködés bővítésére. E fórumok megerősítették, hogy a kulturális, sőt általában az emberi kapcsolatok erősítése elősegíti az előítéletek, a megmerevedett gondolkodási sémák leépítését, s ezáltal a korábbi ellenségkép felváltását egy új fajta partnerképpel, ami az összeurópai együttműködés elengedhetetlen előfeltétele. Végül azzal a tanulsággal is szolgáltak ezek a fórumok, hogy megmutatkozott: szövetségesei között is elszigetelődik az az ország, amely visszaélve a folyamat demokratizmusával, kompromisszum keresése helyett vétójával akadályozza a döntő többség akaratának érvényesülését. Mint ismeretes, ezek a találkozók — a stockholmit kivéve — záródokumentum nélkül fejezték be munkájukat. Ha pusztán ennek alapján ítélnénk meg az ottawai, a berni vagy a budapesti értekezletét, akkor kudarcról is beszélhetnénk. Meggyőződésünk Szerint azonban a kérdés sokkal összetettebb, bár nem vitás, hogy a konszenzus elmaradása nem használt a folyamatnak. A konszenzus elve azonban — minden ellentmondásával együtt. ^ a helsinki folyamat egyik fontos vívmánya, demokratikus mivoltának'1 kife10
