Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Horn Gyula: A békés együttélés új dimenziói
I dóvá válása jellemezte. Napjainkban viszont stagnál az árucsere-forgalom, fokozatosan csökken a szocialista országok részesedése a világkereskedelemben — főként a tőkés országok külkereskedelmi forgalmában —, megtorpanás tapasztalható az új kooperációs megállapodások létrehozásában. A negatív tendenciák folytatódása, netán további erősödése kedvezőtlenül befolyásolhatja a világpolitikai helyzet, ideértve a leszerelés ügyének alakulását is. A kedvezőtlen jelenségek okai szerteágazók, közöttük egyaránt fellelhetők külpolitikai, belső gazdaságpolitikai és világgazdasági strukturális tényezők hatásai. A kelet—nyugati politikai feszültségek együtt jártak a technológiai szállítások korlátozásával, különösen a politikai indíttatású embargóknak a COCOM keretében alkalmazott folyamatos kiterjesztésével. A diszkrimináció és a protekcionizmus különösképpen érzékenyen érinti a politikai motivációkkal terhelt, a gazdasági rendszerek különbségeitől amúgy is hátráltatott kelet—nyugati kapcsolatokat. Az okok között jelentős szerepet játszanak a Szovjetunió és más szocialista országok belső gazdasági problémái is. Mindenekelőtt az elavult exportstruktúra és a korszerű, piacképes termékek növekvő hiánya okoz súlyos nehézségeket. Különösen aggasztó jelenség, hogy az erősödő protekcionizmus, valamint a nyersanyagok és a mezőgazdasági eredetű termékek árainak irreális mértékű csökkenése az egyensúly javítására törekvő szocialista országok számára a külső feltételek rosszabbodását idézte elő. Jóllehet 1982—1985 között ezeknek az országoknak jelentős egyensúlyjavulást sikerült elérni, a konszolidációjuk csak átmeneti jellegű. Az egyensúly javításának eszköze ugyanis az országok többségében az erőteljes importvisszafogás, a szigorú belső keresletkorlátozás volt, ami a gazdasági növekedés lassulásához és belső feszültségekhez vezetett. A folyamat tehát önmagát mélyíti: a külső feltételek rosszabbodása, mindenekelőtt a folyamatos cserearányromlás visszafogja a nemzeti jövedelem növekedését, ez kényszerűen korlátozza a beruházásokat, az új technika alkalmazását, ami pedig tovább fékezi a világgazdaság progresszív áramlataiba való bekapcsolódást, összességében világpiaci térvesztéshez vezet. Következésképpen a szocialista gazdaságok számára elsőrendű feladattá vált a nemzetközi munkamegosztásban való hatékonyabb részvétel biztosítása, a belső erőforrások jövedelemteremtő képességének növelése, a belső és külső egyensúly megőrzése melletti növekedésorientált gazdaság- politika érvényre juttatása. A Szovjetunióban napirendre került a külgazdasági kapcsolatok irányításának gyökeres átszervezése. Ebben a szférában ugyanis a külső gazdasági kapcsolatok szervezeti felépítése, jogi szabályozása és intézmény- rendszere is magán viseli a túlzott központosítási gyakorlat nyomait. 15
