Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 1. szám - Csaba László: A KGST és a nyolcvanas évek kihívása II.

közös szerveinek hatékonyabb működéséhez szükséges intézkedésekkel, azonban — mint Nyikolaj Rizskov külön is utalt rá — az átszervezés kérdéseit nem lehet megoldottnak tekinteni, és máris levenni a napirendről.40 Az első lépés történt csak meg, ami azt jelenti, hogy a nemzetközi együttműködés mechanizmusának többi elemeivel, így a tervezési együttműködéssel, a külkereskedelmi szerződések és kontingensek rendszerével, valamint a pénz- és hitelrendszert érintő intézkedésekkel csak a későbbi tanácsülések foglalkoznak majd. Ma még nehéz lenne megmondani, hogy mennyi időbe telik az, amíg az egyre több tagország által szorgalmazott és a program szempontjából döntő jelentőségű, valóban vállalatközi kapcsolatok érdemi közgazdasági feltételrendszere teljeskörűen kialakulhat. Egyelőre ügy tűnik, hogy rövid távon inkább az együttműködési mechanizmus és a tagállamok jelenlegi belső irányítási rendszerének lényegi sajátosságaihoz inkább illeszkedő, semmint azt részlegesen meghaladó jellegű közvetlen kapcsolatok alakulhatnak ki. Ezek részint sajátosan tervezett részei, részint kiegészítői — terven felüli teljesítés jelleggel — az együttműködés jelenlegi tervszerű rendjének, de azt minőségében, sőt főbb arányaiban sem érinthetik. Egyes szerzők felvetik, hogy a közvetlen kapcsolatok fejlesztésére a KGST-ben sajátos kísérleti mechanizmust kellene kialakítani,41 bár azt nem részletezik sem ők, sem más szerzők, hogy miként illeszkedne a kísérlet a nem kísérleti rendszerhez, továbbá, hogy miként hidalnák át az együttműködés egészének azokat az elemi szinten jelentkező hagyományos problémáit, mint a különböző országokban felmerült költségelemek és eredménytényezők összemérése, az inputok biztosítása, a kereskedelmi mérleg-szempontok közvetítése a vállalatokhoz és hasonlók. E kérdések alapos tisztázása nélkül persze nem is lehet érdemben állást foglalni e javaslattal kapcsolatban. A közös vállalatok és intézmények működésének elmúlt másfél évtizedes tapasztalata azonban arra utal, hogy az általános szabályozást megkerülő „politikai vállalatoknak” nemcsak a hatékonysága marad el még a nem különösebben magas átlagszinttől is, hanem hogy legalább annyi problémát vetnek fel, mint amennyit megoldanak. Ezért célszerűbbnek látszik az általános szabályozók megkerülése helyett türelmes, de átfogó, rendszerjellegű megreformálásukra törekedni. Mivel ez nyilvánvalóan hosszabb időt igénylő feladat, nem érdektelen azoknak a gyakorlati lehetőségeknek az áttekintése, amelyek bevezetése csak döntés kérdése, vagyis az együttműködési mechanizmus minőségének változatlansága esetén is javíthatnák a KGST-beli munkamegosztás eredményességét.

Először is lehetséges volna a tervezés rugalmasabb értelmezése. Ez a kereskedelem folyamatos, rövid távú egyeztetésével váltaná fel a jelenlegi ötévenként egyszeri aktust. Ha ugyanis a középtávú tervek megsza142