Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Csaba László: A KGST és a nyolcvanas évek kihívása II.
ban vannak, egy KGST-bíróság felállításának feltételei láthatólag még nincsenek meg. A jelenlegi együttműködési modell sajátosságait szem előtt tartva az újabb magyar jogtudományi kutatások a következő, gyakorlatban is megvalósítható javaslatokat dolgozták ki:33 1. Azonnali jelleggel ki kellene iktatni az ÁSZF-ből az eladó ország nemzeti jogrendjére, de még inkább az ottani szokásokra való hivatkozást mint kimentési lehetőséget. Ez annál is sürgetőbb lenne, mert az ÄSZF ezen kitétele azt a közgazdaságilag és jogilag egyaránt képtelen helyzetet intézményesíti, amelyben ugyanazon vétségért az egyik szállítót lehet kártérítésért perelni, a másikat viszont nem.34 2. A szerződés szerinti teljesítést megakadályozó kormányzati intézkedéseket csak akkor lehessen vis maior-nak tekinteni, ha azok általános jellegűek, vagyis az adott termék kivitelét vagy behozatalát a világ ösz- szes országának vonatkozásában egyidejűleg tiltják meg. 3. A kártérítést a kötbérrel szemben általános szabállyá kellene tenni, mivel a kötbér nem tekinthető kárátalánynak, hiszen sokszor még az okozott közvetlen kárt sem téríti meg (nem is beszélve az elmaradt haszonról). 4. A szavatosság újraszabályozásával lehetővé kellene tenni a szerződéstől való ellátást, ha a hibás termék nem javítható ki, arra a szállító nem hajlandó, vagy ha a terméket még csökkentett értékűként sem lehet gazdaságosan hasznosítani. 5. Az alkatrészszállítások nemteljesítését nem a névleges termékérték százalékos arányaként számított kötbérrel, hanem a közvetett károkat is tartalmazó kártérítés intézményesítésével kellene büntetni, beleértve az elmaradt hasznot is. A korszerű magyar gazdasági jogtudományban általánosnak mondható az a felismerés, hogy pusztán szabályalkotással, ennek kihirdetésével és számonkérésével nem lehet ellensúlyozni azt a jogi normával ellentétes, tömegessé vált magatartásformát, ami a szereplők alapvető gazdasági önérdekéből fakad. Másfelől egy, a tisztességes versenypiaci magatartás normái felé terelő jogszabályi keret nélkül végképp kilátástalan és alaptalan is bármely olyan részleges irányítási módosítás, amely a jelenlegi gyakorlatot a kor és a világpiac követelményeinek irányában próbálja megváltoztatni. Természetes, hogy az együttműködési gyakorlat olyan közismert visszásságai, mint a „szerződéses fegyelem hiánya” vagy az „alkatrészprobléma”, amelyek orvoslását nemritkán jogszabályi „megoldásoktól” várják, közgazdasági viszonyok termékei. Az utasításos tervgazdaságban 137
