Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 1. szám - Tóthné Nagy Magdolna: Változás és folytonosság az el nem kötelezettek mozgalmában (Az el nem kötelezettek hararei csúcskonferenciájáról)

újítását. Konstruktív, a békéhez és a párbeszédhez vezető magatartásra, a nemzetközi jogi normák betartására és a helyzetet súlyosbító lépések elkerülésére szólították fel az Egyesült Államok, Honduras és más érintett országok kormányát. Salvadorral kapcsolatban a kormány és a népi erők között közvetlen tárgyalásokat sürgettek, üdvözölték a demokratizálási folyamatot Guatemalában, a diktatúra megszűnését Haitin. Támogatásukról biztosították Kubát az Egyesült Államok destabilizációs törekvéseivel szemben, Argentínát pedig a Falkland-szigetek szuverenitásának kérdésében. A mozgalom ugyan egységesen foglalt állást Nicaraguával kapcsolatban, de hogy mégsem teljes az egyetértés, az abban tükröződött, hogy a konferencia nem tudott dönteni a következő csúcs helyszínéről, jóllehet azt Nicaragua kérte. E kérdésben a következő külügyminiszteri értekezlet dönt majd.

Állásfoglalás a világgazdasági helyzetről

A dokumentum harmadik fő témaként a világgazdasági problémák és a nemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseit vizsgálta. A mozgalom továbbra is kitart a nemzetközi gazdasági rendszer átalakítására tett eddigi javaslatai, az új nemzetközi gazdasági rend stratégiája mellett. A hangsúlyt ezúttal a nemzetközi gazdasági együttműködési csatornák multilaterális formáinak elfogadtatására helyezték. A megfogalmazás hangneme kompromisszumos jellegű, amely azért finomabban ugyan, de bírálja az Egyesült Államok és más vezető tőkés országok magatartását.

Az el nem kötelezettek mélyrehatóan elemezték a jelenlegi világgazdasági helyzetet, és úgy vélték, hogy annak jellemzője a súlyos strukturális kiegyensúlyozatlanság és az egyensúlyhiány, amelynek következményei (a kiegyensúlyozott fejlődés hiánya és a nemzetközi fizetési rendszer csődje) keményen sújtották a fejlődő országokat. Ilyen helyzetben még nagyobb szükség lett volna a fejlett és a fejlődő országok párbeszédére, de a fejlett országok — politikai okokból — multilaterális tárgyalások és lépések elutasításával, egyre inkább bilaterális lépésekkel válaszoltak e felvetésre. A párbeszéd a mozgalom szerint „néhány fejlett ország politikai akaratának hiánya miatt” jutott holtpontra, amelyek nem hajlandók a világgazdaságnak mint egésznek sürgető és alapvető problémáiról, annak rendezéséről tárgyalni. A világgazdaság tartós és kiegyensúlyozott növekedése a harmadik világban a fejlődés sürgős felélénkítését és a növekvő mértékben összekapcsolódó problémák (pénzügyi kérdések, adósság, kereskedelem, fejlődés) integrált megközelítését kívánják.

120