Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Géczi Gábor: A volt kormányfők tanácsának (InterAction Council) tevékenységéről
Nyilvánvaló, hogy az Interakció Tanács tagjai maguk nem tudják megoldani e kérdéseket, de minthogy napi belpolitikai csatározások, külpolitikai megfontolások, a kormányzás közvetlen felelőssége nem terheli őket, e tapasztalt, nagy nemzetközi tekintélynek örvendő államférfiak jó néhány megfontolásra, sőt követésre érdemes, konkrét javaslattal, ha úgy tetszik, bölcs tanáccsal hatást gyakorolhatnak a jelenleg kormányon lévő politikusokra. Ez utóbbiaknak ugyanakkor országaik adott, mindenkori gazdasági és politikai erőviszonyai közepette, azokat figyelembe véve kell cselekedniük, s jóllehet talán hasonlók a világ alapvető problémáinak rendezésére vonatkozó elképzeléseik, a fenti erőviszonyokhoz való kényszerű igazodás erősen behatárolja cselekvési lehetőségeiket. Fontos lenne, hogy az említett gazdasági-politikai hatalmi viszonyokat meghatározó körök rádöbbenjenek: e globális bajok orvoslása nélkül Földünk nemhogy nem fejlődik, de az állandó konfrontációk, a hanyatlás és a pusztulás felé halad. Erre a felismerésre a problémák komolyabb súlyosbodása előtt, olyan időszakban kell eljutnunk, amikor ezek a gondok nem okoztak még jóvátehetetlen károkat, amikor a világ országainak közös erőfeszítésével a negatív folyamatok még megállíthatók. E minél korábbi felismerést segítheti tevékenységével a volt kormányfők Interakció Tanácsa. Ezt más fórumokkal együtt teszi, és nem lehet — nem is kell — pontosan elhatárolni azt, hogy az egyes fórumok (szervezetek, mozgalmak) milyen arányban járultak hozzá például a szovjet—amerikai párbeszéd ismételt létrejöttéhez, vagy a GATT keretén belül a mezőgazdasági termékekre és a szolgáltatásokra kiterjedő új szabályozás kialakításához. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy az IAC jó szervezeti struktúrát épített ki, amely azonban még koránt sincs teljesen kihasználva. Az eddigi eredmények így sem lebecsülendők, ha meggondoljuk, hogy az adminisztrációs titkársági apparátus igen kis létszámú, sőt nemrég a bécsi titkárság is New Yorkba költözött. Az ismertetett szervezeti struktúra — egy jól működő titkárság segítségével — lehetővé teszi, hogy a tanács tagjainak évi egy plenáris ülése hatékonyan kézben tartsa az IAC tevékenységét. Ehhez a Politikai Bizottság, a Kommunikációs Bizottság és az ad hoc szakértői bizottságok jó előkészítő munkája szükséges. A tanács és szervei taglétszámának lényeges bővítése a már említett — az arányos képviselet fenntartásához — szükséges változtatásokon (szovjet szakértők, politikusok, illetve újabb európai szocialista országok képviselőinek bevonásán) kívül nem látszik célszerűnek. Az Interakció Tanács eddigi tevékenysége azt mutatja, hogy e szervezet az emberiség jobb jövőjéért felelősséget érző, a problémák megoldását kutató emberek csoportja. Lehetőségeit az is mutatja, hogy kevés 102
