Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Baracs Dénes: Két választási rendszer az V. köztársaságban
válság alakulna ki az elnök és a kormány között. Francois Mitterrand, miután 1981. május 10-én elnökké választották, feloszlatta a nemzetgyűlést, amelyben a jobboldal volt többségben. A júniusban lebonyolított új parlamenti választáson a szocialista párt a szavazatok 3 8 százalékát és a mandátumok abszolút többségét kapta meg - vagyis a választótestület az államfő megválasztása után biztosítani kívánta számára a politikájának végrehajtásához szükséges parlamenti többséget. 11 Az alkotmány 12. §-a szerint „a választásokat követő évben nem kerülhet sor újabb házfeloszlatásra”. 12 Az V. köztársaság idején különben egy ízben került sor a 16. §. alkalmazására, az 1961. áprilisi algíri lázadás idején. A lázadás öt nap alatt összeomlott, de az elnök rendkívüli hatalma még öt hónapig érvényben maradt. 13 Verdun-sur-le-Doubs-i beszédében, 1978. január 27-én. 14 Michel Jobert: Mémoires d’Avenir. Grasset, 1974. 15 Jacques Chirac 1976. augusztus 22-én nyújtotta be kormánya lemondását. Televíziós nyilatkozatában ezt azzal indokolta, hogy „nem rendelkezik többé” azokkal az eszközökkel, amelyeket „megbízásának hatékony teljesítéséhez szükségesnek tart”. Ez volt az egyedüli alkalom arra, hogy a távozó miniszterelnök nyíltan utalt a közte és az államfő között fennálló konfliktusra. 16 A Francia KP a szocialista párttal kötött megállapodás alapján 1981. június 23-én lépett be - négy miniszterrel - Pierre Mauroy kormányába. A kormányzati együttműködés 1984. július 17-ig maradt fenn. Ekkor Mitterrand elnök Laurent Fabiust nevezte ki miniszterelnökké. Georges Marchais, az FKP főtitkára a miniszterelnökhöz intézett levelében a gazdaságpolitika felülvizsgálatától tette függővé pártjának részvételét. Fabius elutasította a követelést, így az FKP nem vállalt tisztséget a július 19-én megalakult új kormányban. 12 Az FKP eredményei a nemzetgyűlési választásokon így alakultak: 1946 28,3 százalék 1951 26,9 százalék 1956 25,9 százalék 1958 18,9 százalék 1962 21,8 százalék 1967 22,5 százalék 1968 20,0 százalék 1973 21,3 százalék 1978 20,5 százalék 1981 16,2 százalék Az 1984. júniusi Európai Parlament-i választásokon (egy belpolitikai tét nélküli szavazáson) az FKP a voksok 11,3 százalékát kapta meg. 18 A „legnagyobb átlag” elvének alkalmazásakor egy adott választókörzetben a voksok számát elosztják a körzetben megválasztandó képviselők számával. Az eredmény az úgynevezett választási hányados. Az egymással versengő listák közül az első összeszámláláskor az kap mandátumot, amelyre többen szavaztak, mint a választási hányados, vagy többször is tartalmazza azt. A második összeszámláláskor azt számítják ki, mennyi szavazó jutna az adott listán egy képviselőre, ha az első összeszámláláskor ki nem osztott következő mandátumot megkapná. Amelyiknél magasabb az átlag, az kapja a mandátumot. Az eljárást addig ismétlik, amíg minden mandátum gazdára nem talál. Példa: egy adott választókörzetben 86 ezer leadott szavazat 6 lista között oszlik meg, 3 képviselői helyre. A választási hányados 86 000:5 = 17 200 Első összeszámlálás: A lista 29 000 szavazat 1 mandátum B lista 2 000 szavazat C lista 17 500 szavazat 1 mandátum D lista 8 600 szavazat E lista 6 900 szavazat F lista 22 000 szavazat 1 mandátum Második összeszámlálás: (mennyi lenne az átlag egy képviselőre, ha az adott lista kapná a következő mandátumot) A lista 29 OOO: I plusz I = 14 500 B lista 2 OOO: I = 2 OOO C lista 17 500: I plusz I — 8 750 D lista 8 600: I = 8 600 Elista 6 900: I = 6 900 F lista 22 OOO: I-- II OOO Az A lista kapja meg a negyedik mandátumot, és az eljárást megismételve az F lista az ötödiket. (Ha az A listát 3 képviselővel osztjuk, az átlag csak 9666, míg a B lista 2 képviselővel 11 ezres átlagot ér el.) A B, D és E lista, noha együttesen 17 500 vokssal rendelkeznek, nem kap mandátumot. 120
