Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Balázs József: A neokonzervativizmus jelentkezése a külpolitikában
európai stabilitást, ezért mind Kelet- mind Nyugat-Európában fel kell lépni vele szemben. Ezen egyetemes európai feladat alól sem az NSZK, sem más nyugateurópai ország kormánya nem vonhatja ki magát, még akkor sem, ha az Atlantióceán túlsó partján nem is érzik ennek a jelentőségét és a felelősségét.17 Azt természetesen nem állítjuk, hogy például az NSZK kormánya revansista lenne, de nem mindig lép fel kellő eréllyel az NSZK-ban meglevő revansista erőkkel szemben. Ennek pedig nemkívánatos következményei lehetnek. A revansizmus ideológiája, politikája és a különböző szervezetei túlmutatnak a neokonzervativizmu- son. Ez már a szélsőséges jobboldal jellemzője, azé a jobboldalé, amely a keletnyugati viszony megítélésében nem a jelen realitásaiból indul ki, nem kooperálni, „enyhülni”, hanem uszítani és konfrontálni akar. Ezt a törekvését meg kell fékezni. A neokonzervatív politikának, illetve külpolitikának csak a legfontosabb elemeit írtuk le és elemeztük. Nemcsak a szocialista világ, hanem mindenféle társadalmi progresszió szemben áll a neokonzervativizmussal, még a burzsoázia egyes - liberális, mérsékelt - körei is. A neokonzervativizmus totális haladásellenessé- get képvisel, s ez akkor is igaz, ha bizonyos gazdasági eredményeket fel tud mutatni. A neokonzervativizmus mint ideológiai és politikai jelenség akkor is létezik, ha a progresszió erői nem szimpatizálnak vele. Kritikai viszonyban kell - valószínűleg tartósan — együtt élni a neokonzervativizmussal. Ha kormányzati tényező, szintén a békés egymás mellett élésre, a kölcsönös érdekeken alapuló kooperációra kell törekedni vele. A dialógus fenntartására és szélesítésére akkor is szükség van, ha a neokonzervativizmus erősen ideologikus álláspontja, magatartása miatt ez igen nehéz, és sok türelmet igényel. Vitáinkat, ellentéteinket a fegyverek nem dönthetik el, csak a történelmi fejlődés eredményei. I Alexis de Toqaueville: A demokrácia Amerikában. Gondolat Könyvkiadó, 1983. 364-365. 1. 3 „Választunk — halleluja!” Népszabadság, 1984. augusztus 25. 3 Zbigniew BrzeZ'fski: Két korszak között. Kossuth Könyvkiadó, 1973. 269. 1. 4 Vajda Péter: Szavazatok és dollárok. Társadalmi Szemle, 1984. 5. sz. 71. 1. 5 Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1984. július 7. 6 International Herald Tribune 1984. július 4. 7 Reagan elnök, a brit parlamentben 1982. június 8-án elmondott beszédében hirdette meg az ún. demokratizálási programot - mint kétpárti programot -, amelynek az a lényege, hogy a fejlődő világ valamennyi térségét és Kelet-Európát békés eszközökkel „demokratizálni” kell. Ezek az állami költségvetésből finanszírozott programok már elkezdődtek. Ennek a programnak a keretei között 1982. október 18-19-én konferenciát rendeztek Washingtonban, „Demokratizálás a kommunista országokban” címmel. 8 Ronald Reagan beszéde az Amerikai Légió konvencióján (Seattle, 1983. augusztus 23.). Békés Rezső: Pax americana. Zrínyi Katonai Kiadó, 1984. 228-229. 1. 8 US News and World Report, 1984. június 11. 10 Nag)’ János: A NATO-országok sajátos nemzeti érdekei. A 80-as évek kapitalizmusa. Kossuth Könyvkiadó, 1985. II Time, 1984. augusztus 20. 13 Time, 1985. szeptember 9. 13 Uo. 14 Pataki István: A militarizmus jelentkezése korunkban. Kézirat, MKI Dokumentáció, 1983. 15 Békés Rezső: i. m. 228. 1. 16 Lásd a Pravda 1984. július 27-i és augusztus 2-i számát. 17 Kanyó András: Felelősség Európáért. Népszabadság, 1984. augusztus 9. 93
