Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Barbi Balázs: Indonézia helye és szerepe Délkelet-Ázsiában
folytassanak, amely korlátozza a nagyhatalmak céltudatos stratégiai előrelendülését, és a globális interdependencia, a kölcsönös előnyökre épülő/alapuló békés előrehaladás, versenyképes fejlődés és hosszú távú célok megvalósulásának irányában hat.”20 Itt természetesen el kell utasítanunk azt a megközelítést,amely a nemzetközi kapcsolatokat kizárólag a hatalmi viszonyok szemszögéből ítéli meg, mint ahogy nem fogadható el a professzor leegyszerűsítése, a világgazdaság tőkés kapcsolati rendszerének és az abból fakadó függés-kiszolgáltatottság általános érvényesülésének szükségszerűségére vonatkozóan sem. Clemens megjegyzése azonban utal az indonéz-amerikai viszony két lényegi elemére. Nevezetesen arra, hogy Indonézia igyekszik minden lehető gazdasági (sőt politikai, katonai, műszaki- tudományos stb.) juttatást elfogadni az Egyesült Államoktól, de elejét veszi annak, hogy az Egyesült Államok Délkelet-Ázsiában az elvárt és megszerzett támogatás viszonzásaként képes legyen a „szuperhatalmi pozíciók” érvényesítésére. Az Egyesült Államok a legfontosabb szövetséges, de egyben a legfontosabb külső erő is, amelynek befolyását, hatását magában Indonéziában, de a térségben is korlátozni kívánják. Azon a területen, ahol az együttműködés megvalósul, és Indonézia számára is elfogadható - sőt szükséges -, a legfontosabb tényezők viszonylag könnyen felsorolhatok. A politikai szférában az amerikaiak jelentik azt a politikai és ideológiai társat, amelyre a jelenlegi rendszer (fenntartásokkal ugyan, de) támaszkodni tud. Emellett az Egyesült Államok az a hatalom, amely Indonézia regionális helyzetére is a legnagyobb hatást gyakorolhatja. Attól függően ugyanis, hogy az amerikai külpolitika milyen szerepet biztosít Indonéziának Délkelet-Ázsiában, javulhatnak az utóbbi ASEAN-övezetbeli pozíciói. Amennyiben az Egyesült Államok megvonja tőle a térség vezetőjének járó elismerést, akkor csökken annak lehetősége, hogy törekvéseit - akár csak korlátozottan is - megvalósítsa. Napjainkban az Egyesült Államoknak érdeke a vele szimpatizáló regionális (szubregionális) hatalmak támogatása, még akkor is, ha ezek gazdaságilag és/vagy politikailag valamelyest függetlenebbé is válnak, feltéve, hogy politikai- katonai elkötelezettségük vitán felüli.21 Délkelet-Ázsiában és az ASEAN-on belül Indonézia az ilyen „természetes” szövetséges, és az Egyesült Államok többször is biztosította az indonéz kormányt, hogy a térség kiemelkedő államának tekinti. Ez a magatartás a jelenlegi feltételek között még kielégítő Indonézia számára, s mivel ez a lényegi, stratégiai alapprobléma, az ebben való egyetértés biztosítja a két ország hosszú távú és tartósan szoros együttműködését. Az általánosan értelmezhető politikai-ideológiai partnerség mellett teljesen problémamentesnek tekinthető a katonai szférában való együttműködés is. A kapcsolatok e téren nem tűnnek túlságosan széles körűeknek, de kimutatható, hogy mindkét ország a maga meghatározta érdekek körén belül a lehető legmesszebb igyekszik eljutni. így bár igaz, hogy Indonézia nem engedi területén külföldi támaszpontok létrehozását, és a külföldi katonai szakértők országon belüli mozgásának sem ad nagy nyilvánosságot, az elmúlt időszakban jelentősen 74
