Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Barbi Balázs: Indonézia helye és szerepe Délkelet-Ázsiában
így viszonylag szabadabban követhette az el nem kötelezettség és a nagyhatalmaktól való eltávolodás politikáját. A mai rendszer külpolitikai tevékenysége viszont eredményesebb: nagyobb lehetőséget biztosít az olyannyira áhított cél, a regionális ügyekben való vezető szerep elérésére.5 Indonézia és az ASEAN A tőkés úton fejlődő, az 1960-as évek első felében egymással gyakran szembeforduló, a malaysiai-indonéz „konfrontasi”-ban is érintett délkelet-ázsiai államok 1965 után hamar elfogadták a hasonló társadalmi-ideológiai alapokra helyezkedő indonéziai „új rendet”, és így rövidesen létrejöhetett az ASEAN. Lassú kibontakozás után a szervezet az 1970-es években kapott erőre. S mindez lényegében kárpótolhatta vagy hosszabb távon kárpótolhatja Indonéziát a külső hatalmaktól való részleges függőségért. Az ASEAN-nak végül is az indonéz külpolitikában kettős feladata van. Egyrészt ellensúlyt kell képeznie a külső erőkkel szemben, másrészt lehetővé kell tennie a regionális hatalmi pozíciók megszerzését. Ezért vált a regionalizmus Indonézia számára elsőrendű célkitűzéssé és eszközzé is. Az 1960-as évek második felében a regionalizmushoz kapcsolódó nézetek három egyszerű elvre épültek: a politikai közeledésre-megértésre, a földrajzi közelségre és a gazdasági együttműködés lehetőségére.6 A térségbeli feltételek kedvezőnek ítélhető alakulásával (az indonéz-malaysiai, az indonéz- szingapúri, a malaysiai-fülöp-szigeteki kapcsolatok javulásával, a politikai-ideológiai megértés kibontakozásával, az ASEAN fejlődésével stb.), valamint a belső helyzet megszilárdulásával és egészében Indonézia nemzetközi pozícióinak javulásával párhuzamosan a regionalizmus fogalma némiképpen átértékelődött, és a térségbeli egység szorosabbra fonását, szilárdabb alapokra helyezését jelentette. A regionalizmus vagy akár az ASEAN-összefogás - legalábbis nyílt formában - sohasem tartalmazta a - Közös Piachoz hasonló - politikai és gazdasági integráció tervét. Indonézia viszont a térségbeli összefogás céljának tekinti a politikaibiztonsági összefonódás nyugat-európainál is magasabb szintjének elérését. Ez nem jelenti politikai szövetség és katonai tömb kialakításának igényét, még ha erre - elsősorban taktikai okokkal magyarázhatóan és nem valódi törekvésként - esetenként történnek is utalások. Szingapúr tett ilyen „javaslatot” 1984-ben, de tényleges következmények nélkül. Indonézia nem elsősorban a politikai -katonai összefogás formális, szerződésben rögzített rendszerében érdekelt, mint inkább az „informális”, de gyakorlatban is érvényesülő regionális hatalmi struktúrában. Ennek nem mond ellent az, hogy a biztonsági együttműködés már az 1970-es évek közepe óta központi kérdése a térségen belüli együttműködésnek. Az indokínai események hatására pedig a korábbiaknál is határozottabbá vált az az indonéz nézet, hogy az ASEAN államainak érdekében áll egymás katonai-biztonsági támogatása, mivel a régió államainak védelmét nem külső erőkre, hanem a
