Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Katona Magda: Nemzeti kérdés és nemzeti hagyományok a forradalmi Afganisztánban
A dzsirgák és a forradalmi bázis bővítése A dzsirga eredetileg a törzsi élet legfőbb döntéshozó szerve volt. A szó jelentése: „kör”, „tanács”, mivel a törzs teljes jogú tagjai tanácskozásaikon kört formálva törökülésben ültek. A dzsirga meghatározott szertartás szerint zajlik. Az indít- vány előterjesztése után a dzsirga tagjai megvitatják a javaslatot, majd kézfeltartással szavaznak. A dzsirga határozatai kötelezőek a közösség minden tagjára. Aki nem tartja be, azt kiközösítik. Bár a dzsirga jellegzetesen afgán intézmény, a hozzá hasonló politikai szervezet megtalálható mindazoknál a népeknél, amelyeknél még nem bomlott fel a törzsi rend; a beludzsoknál, a türkmeneknél, sőt a hazaráknál is. A dzsirga a Pakhtunwali és a sariat elvei alapján funkcionál. A hagyományos, irányadó példákat követik, amelyeket a dzsirgamarok, a dzsirga szertartások avatott irányítói ismernek. A dzsirgák meghatározó történelmi szerepet játszottak a nemzeti függetlenségi harcok szervezésében, az államalapításban, az antikolonialista háborúk irányításában. Abdurrahman uralma idején a dzsirgák szerepe valamelyest csökkent, mert az uralkodó a centralizációs törekvéseivel szembeni törzsi szeparatizmus melegágyát látta bennük. A Lója Dzsirga (össznépi dzsirga, amelynek tevékenységében részt vesz az összes nemzetiség képviselője, valamint az ország kiemelkedő személyiségei, harcosok, politikusok, papok, költők) intézménye Amanulla uralkodása alatt (1919-1929) telítődött modern politikai tartalommal, akkor ruházták fel alkot- mányozó nemzetgyűlési hatalommal. A jelzett időszakban háromszor ülésezett. 1931-ben a negyedik Lója Dzsirga fogadta el az ország második alkotmányát. Ezt követően 1941-ben, majd 1955-ben ült össze. 1964-ben jóváhagyta az új alkotmányt, amely először tett említést magáról a Lója Dzsirgáról mint a modern politikai felépítmény szerves részéről. Mint a parlament feletti, legfőbb döntéshozó szerv épült be az államstruktúrába. Daud köztársasága idején hatásköre némiképp módosult. 1977-ben ült össze nyolcadszor.22 A forradalmi hatalom kezdetben nem tudta maga mellé állítani a dzsirga- demokráciát. Amin alatt retrográdnak, a törzsi szeparatizmus intézményeinek tekintették őket, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy - a vallás mellett - a helyi dzsirgák a legfontosabb szabályozói a lakosság életének. Nem vették figyelembe azt sem, hogy a távoli kabuli kormány intézkedései közvetlenül nehezen érvényesülnek vidéken, szükség van a helyi dzsirgák közvetítő szerepére. A törzsek és népcsoportok dzsirgái ugyancsak bizalmatlanok voltak a kormánynyal szemben. Több törzs dzsirgája „szent háborút” hirdetett az „istentelen” kabuli kormány, a forradalmi hatalom ellen. Az áprilisi forradalom második szakaszának kezdetén döntés született a dzsirgák hagyományának felélesztéséről. A pastun törzsek legfelsőbb dzsirgáját 1980 nyarán sikerült aktivizálni, mégis csak az 1982-es akcióprogram rögzítette 57
