Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Katona Magda: Nemzeti kérdés és nemzeti hagyományok a forradalmi Afganisztánban
mélyiségeket, művészeket, tudósokat, törzsi vezetőket, a nemzetiségek prominens képviselőit, neves közéleti személyiségeket találhattunk. A törzsi szerkezettel összefüggő politikai intézmények, elsősorban a dzsirga hagyományának figyelembevétele az ország politikai életének aktivizálásában, demokratizálásában természetesen csupán olyan politika alapján képzelhető el, amely a pastun törzsek hagyományos függetlenségének elismerésén alapul. Ugyancsak az 1982-es akcióprogram mondja ki, hogy a gyakorlatban is mielőbb biztosítani kell „a törzsek demokratikus szabadságjogait és nemes hagyományait.” E törzsi szabadságjogok keretében a forradalmi vezetés elismeri adómentességüket, szabad kereskedelmüket, jogukat a szabad helyváltoztatáshoz, a határőrszolgálat fejében pedig a laskar intézményét, hagyományos politikai intézményeik rendszerét, belső autonómiájukat.”17 A törzsek és a kormányzat kapcsolatának a kölcsönös lojalitáson kell alapulnia. Politikai tekintetben az ADK kormányzata és a törzsek közötti viszonyt különböző megegyezések szabályozzák, amelyekben az állam intézkedései biztosítják a törzsek szabadságjogait, tulajdonviszonyaik, hagyományos intézmény- rendszerük sértetlenségét, a törzsek pedig kötelezettséget vállalnak a határok védelmére, és szükség esetén lezárják annak egyes körzeteit. Igen fontos feladatnak tekintik a pastun törzsek hagyományos vezetőinek aktív részvételét a helyi hatalmi szervekben. „A jelenlegi helyzetben - jelentette ki Babrak Karmai a 12. plénumon - mindent el kell követnünk azért, hogy a helyi állami szervekbe bekerüljenek a tekintélyes törzsi vezetők, hivatalosan el kell ismerni státusukat, és az állami költségvetésből fizetést kell folyósítani számukra.18” A forradalmi vezetés ugyanakkor fellép a pastun nacionalizmus ellen, és biztosítja a többi nemzetiségnek a súlya és számaránya szerinti képviseletet a hatalmi szervekben. A minisztertanács 23 tagja közül 13-an afgánok. A kormánynak tadzsik, üzbeg és hazara nemzetiségű tagjai is vannak. A hadsereg tisztikara korábban szinte kizárólag afgánokból állt. Ma már 40 százalékát egyéb nemzetiségű tisztek alkotják. A párt nemzetiségek szerinti megolszása 1984-ben a következőképpen festett: legtöbben a tadzsikok voltak, a tagság 44,6 százaléka. Az afgánok aránya 42,7, az üzbegeké 6,9, a hazaráké 3,1, a türkmeneké 1,1, a beludzsoké 0,4, a nu- risztániaké 0,2, egyéb nemzetiségűeké 1 százalék volt.19 Az ANDP az első olyan vezető társadalmi és politikai szervezet Afganisztán történetében, ahol a két fő nemzetiség aránya nagyjából egyenlő, sőt a tadzsikoké valamivel magasabb. Ez azzal magyarázható, hogy a városokban, az értelmiségi szakmákban, a tanintézetekben magas a tadzsikok száma. Igen alacsony viszont a pártban a hazarák és a nurisztániak aránya. A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a gazdasági izoláció és a történelmi jogtalanságok miatt ez a két nemzetiség a legbizalmatlanabb a forradalmi változásokkal szemben. A beludzs párttagok száma ugyan kevés, de jelentőségük nagy. Elsősorban az elit helyőrségek tisztikarát alkotják. Láthatjuk, 53
