Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Réti György: A mediterrán térség és Európa
térséget illetően eddig meg tudtak állapodni. A továbbiakban a tőkés és a szocialista világ szögesen ellentétes földközi-tengeri politikájával kívánunk foglalkozni. Az 1970-es években a NATO számára különösen súlyos problémát jelentett délkelet-európai szárnyának konfliktusos helyzete, amely Ciprus török megszállásakor jutott tetőfokára. Az Egyesült Államoknak 1980-ra sikerült rendezni e válság két, számára legkedvezőtlenebb következményét: Görögország visszatért a NATO katonai szervezetébe, Törökország pedig újból engedélyezte a területén létesített 26 amerikai támaszpont használatát. Ennek ellenére Ciprus megoldatlan helyzete és a vitatott égei-tengeri kérdéskör következtében továbbra is rendkívül feszült görög-török viszony és a baloldali görög kormány kilépési szándéka az 1980-as évekre is a NATO gyenge szárnyává teszik ezt a térséget. Az 1970-es évek közepén és az 1980-as évek elején a Földközi-tenger térségében a társadalmi haladás szempontjából kedvező változások mentek végbe: Portugáliában, Spanyolországban és Görögországban megdőltek a fasiszta rendszerek, Görög-, Francia- és Spanyolországban baloldali kormányok kerültek hatalomra. Nagy nyomás hárul ezekre az országokra, hogy csatlakozzanak, illetve még szorosabban integrálódjanak a fejlett tőkés országok gazdasági, politikai és katonai rendszeréhez, azaz a NATO-hoz és az Európai Közösséghez. Az önmagukat túlélt és a térség stabilitását is veszélyeztető fasiszta rendszerek megszűnése kedvező befolyást gyakorolt a Földközi-tenger medencéjének politikai viszonyaira. Ezzel ellentétes irányban hatott az, hogy a nemzetközi helyzetben az 1970-es évek végétől olyan negatív folyamatok kerekedtek felül, amelyek visszaszorították Helsinki szellemét, ártottak Európa, a mediterrán térség és tá- gabb értelemben az egész világ biztonságának és együttműködésének. E folyamatok közül kiemeljük azokat, amelyek különösen erősen járultak hozzá Európa és a Földközi-tenger térsége politikai klímájának kedvezőtlenebbé válásához:- A két világrendszer katonai szembenállását fokozta a SALT-II szerződés ratifikálásának elmaradása, valamint a genfi és a bécsi leszerelési értekezletek eredménytelensége.- Bár az 1977. október elsején közzétett szovjet-amerikai közös nyilatkozat kedvező kilátásokat ígért a tartós közel-keleti béke megteremtéséhez, az ezt követő események egészében kedvezőtlenül hatottak az Európa és a mediterrán térség biztonsága szempontjából oly fontos konfliktus megoldásának lehetőségére. Az Egyesült Államok közreműködésével létrehozott Camp David-i különbéke elősegítette ugyan az egyiptomi-izraeli megbékélést, de súlyosan gátolja az egész térség békéjének megteremtését, mert megosztja az arab országokat, és elodázza a központi jelentőségű palesztin kérdés megoldását. Szadat meggyilkolása, a Golan-fennsík izraeli bekebelezése, valamint a palesztin nép és Libanon ellen 1982 nyarán elkövetett súlyos izraeli agresszió is bizonyították ezt.- Ismeretes, hogy Reagan elnök nyíltan meghirdette a Szovjetunióval 23