Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Réti György: A mediterrán térség és Európa
előbbi a Fekete-tengert a Földközi-tenger öblei közé sorolja, az utóbbi viszont már nem.2 A Szovjetunió és az európai szocialista országok politológusainak többsége szerint a Fekete-tenger - mivel alig száz kilométeres természetes vízi út köti össze a Földközi-tengerrel - és így a partja mentén fekvő országok is „földközitengerinek” tekintendők. Az ENSZ-közgyűlés 1984. évi 39. ülésszakának földközi-tengeri vitáján előterjesztett szovjet dokumentumban ez áll: „A Szovjetunió mint fekete-tengeri, következésképpen földközi-tengeri állam (kiemelés a szerzőtől), támogatja azt, hogy a mediterrán térség a szilárd béke és az együttműködés térségévé váljon.” Hasonlóan egyértelmű megállapítást tesz a Szovjetunió földközitengeri mivoltáról a régióról írt terjedelmes könyvében J. G. Bronyin.3 Megjegyzendő, hogy a Szovjetunió tudomásul vette azt, hogy nem hívták meg a földközi-tengeri országok 1976. évi barcelonai környezetvédelmi konferenciájára és a földközi-tengeri országok haladó mozgalmainak különféle tanácskozásaira. Mindebből úgy tűnik, hogy a Szovjetunió igényt tart ugyan a „földközi-tengeri ország” státusára, de jelenleg nem kíván érvényt is szerezni ennek a tőkés és el nem kötelezett országok többségének eltérő álláspontjával szemben. Az 1984 októberében megtartott velencei földközi-tengeri szemináriumon a Szovjetunió és Bulgária képviselői hangoztatták országaik „fekete-tengeri, tehát földközi-tengeri” mivoltát. Ezzel szemben a román küldött országát „feketetengeri”, de „nem földközi-tengeri” országnak minősítette. Említésre méltó, hogy a jugoszláv politológusok többsége nem tekinti földközi-tengeri országoknak a Szovjetuniót és két fekete-tengeri szövetségesét. Mario Nobilo, a zágrábi Fejlődő Országok Intézetének főmunkatársa szerint „a földközi-tengeri politikai együttműködés fejlesztése szempontjából kedvező körülmény, hogy ebben az akvatóriumban a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak nincsenek területei, és ezen túlmenően a keleti blokk egyetlen országának sincs kijárata a Földközi-tengerre”.4 A két tenger szoros földrajzi, történelmi, politikai és stratégiai összetartozását bizonyítja (és biztosítja) Törökország és a Balkán-félsziget, amelyeknek egyaránt van földközi-tengeri partvidéke. A fekete-tengeri országokat azért sem lenne szabad kizárni a földközi-tengeri országok közül, mert számukra e tenger lét- fontosságú vízi út a világóceánok felé. Ezt már az 1936-os montreux-i megállapodás is felismerte, amikor előjogokat biztosított számukra a tengerszorosok használatát illetően. A fekete-tengeri országok „kizárása” a mediterrán térségből azért is indokolatlannak tűnik, mert más irányokban a nyugati politikai irodalom egyáltalán nem ilyen „szűkkeblű”. Elterjedt nézet ugyanis a mediterráneum szélesebb körű értelmezése. Kétségtelen, hogy a Földközi-tenger stratégiai, politikai és gazdasági viszonyaira nagy befolyással van mindaz, ami a Közel- és a Közép-Keleten történik. Ezért a mediterrán térségbe sorolják az egész arab világot, sőt Etiópiát, Iránt, Pakisztánt és Afganisztánt is. Számos kötődése miatt ugyancsak ide szokták 16
