Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 4. szám - PÉLDA VAGY EGYEDI ESET? - Hajdú András: Magyarország és Ausztria 1945 utáni viszonyáról
A hetvenes évek közepétől az enyhülési folyamat defenzívába szorulása, helyenként válsága határozta meg a nemzetközi kapcsolatok legfontosabb dimenzióit. Ez elsősorban a szovjet-amerikai viszonyban jelentkezett, de érződött a keletnyugati kapcsolatok más bilaterális relációiban is. Számos kis és közepes európai ország nemzetközi tevékenységének középpontjába e negatív irányú változás feltartóztatása, az elért eredmények megőrzése és - amennyire lehetséges - a folyamat visszafordítása került. Az enyhülés meggyengülése az osztrák külpolitikát is kedvezőtlenül érintette. Semlegességi doktrínájának egyik sarkalatos tételévé vált ugyanis, hogy a feszültségek éleződése csökkenti Ausztria nemzetközi mozgásterét, nehezíti a szövetségi rendszerek vezető hatalmaival, tagállamaival fenntartott kapcsolatainak alakítását. Semlegességfelfogását tehát az új külső feltételek próbának vetették alá. Az osztrák külpolitikában azonban ekkor sem vált uralkodóvá a semlegesség passzív értelmezése, melyre történelmi példák alapot szolgáltathattak volna, sőt bizonyos értelemben az új, nehezebb feltételek között Ausztria aktivitása maga szolgált példaként más, nagyobb semlegességi hagyományokkal rendelkező országok számára. Magyarország a Varsói Szerződés tagállamaként a megváltozott feltételek között hasonló külpolitikai célokat tűzött maga elé. Az általános biztonság- politikai helyzet romlása (a fegyverkezés magasabb szintje), a szocialista országok elleni ideológiai kampány és mindezek bizalomcsökkentő hatása, a világgazdaság felé egyre nyitottabb gazdaság sebezhetősége a magyar külpolitikát a feszültség- csökkentés érdekében fokozottabb tevékenységre ösztönözte. Az Ausztria és Magyarország között az enyhülés korszakában kialakult számos közös érdek a feszültségek növekedésének időszakában is megmaradt. Ez természetesen nemcsak és nem is elsősorban egymás irányába folytatott politikájukat, hanem külpolitikájuk egészét jellemezte. A világgazdasági problémák ugyanebben az időszakban történt kiéleződésével kapcsolatban utalni kell arra is, hogy Ausztria gazdaságát részben történeti okokkal magyarázható strukturális gyengeségek, külgazdasági problémák (jelentős importtöbblet), az EGK-val (ezen belül különösen az NSZK-val) fenntartott koncentrált külkereskedelmi kapcsolatok és a keleti kereskedelem jelentős súlya (1984-ben az exportban 12,5, az importban 11,5 százaléka) jellemzik. Az európai szocialista országokkal folytatott kereskedelem nagysága részben gazdaságtörténeti, gazdaságföldrajzi, részben a semlegességi politikában gyökerező okokra is visszavezethető. A képhez hozzátartozik, hogy Ausztria szocialista országokkal folytatott kereskedelmében a legfejlettebb tőkés országokéval több területen nem versenyképes ipara számára igyekezett felvevőpiacot találni.24 E kapcsolatok a kelet-nyugati feszültségek növekedésének időszakában is stabi- lizálóan hatottak. A keleti kereskedelem tehát része a semlegességpolitikának. Az enyhülés védelmében 158
