Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Tengerdi L. Miklós: Világgazdasági erőviszonyok, nemzetközi befolyás és gazdaságpolitika a nyolcvanas években: a fejlett tőkés országok
ható, hogy ezek a vállalatok nem annyira „előre” tekintenek, tehát a náluk nagyobb cégekkel versenyeznek, hanem a listán nem szereplő szerényebb méretű vállalatokkal szembeni versenyelőnyök jutnak kifejezésre jobb jövedelmezőségükben. A hetvenes évek közepén ez a kép annyiban változott, hogy minden vizsgált sávban romlott a vállalatok jövedelmezősége. A jövedelmezőség általános romlásának jobban ellenálltak a rangsorban a 151. és a 300. hely között álló vállalatok, mint az első 150 nagyvállalat. Feltételezhető, hogy a listavezető nagyvállalatok poziciói azért gyengültek meg, mert sok olajvállalat van köztük, melyek nyeresége az 1973-1974. évi kőolajár-emelkedéseket követő jövedelem-újraelosztás és recesszió nyomán az átlagosnál erőteljesebben csökkent. Az 1983. évi adatokból egyértelműen és határozottan a listavezető amerikai nagyvállalatok versenyelőnyeinek fokozódása rajzolódik ki. Az 1975. évi színvonalat 1983-ban - a 451-500. helyen álló vállalatok átlagának kivételével - kizárólag az 50 legnagyobb vezető iparvállalat jövedelmezősége haladta meg. A vezető vállalatok javuló és a többi vizsgált kategóriához viszonyítva kedvező jövedelmezősége arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyolcvanas években a kiterjedtebb vállalati méretekhez kapcsolódó nagyobb alkuerő, a szevezeti hatalom jelentősége növekvő, és felértékelődik a szervezeti hatalom, szervezeti alkuerő mint a jövedelmezőséget meghatározó tényező. Az, hogy mennyire megerősödött a szervezeti alkuerőnek, a szervezeti hatalomnak a jövedelmezőséget befolyásoló szerepe, még erőteljesebben kidomborodik az 500 legnagyobb amerikai és nem amerikai vállalat nyereségrátájának az összehasonlításából. (A nem amerikai vállalatok részletesebb, országok szerinti csoportosítására itt nincs mód.) Az 1. táblázat adataiból jól látszik, hogy az Egyesült Államokon kívüli vállalatok nyereségrátája (egy sáv, 198 3-ban a 3 51-400. hely közötti vállalatok kivételével) sokkal alacsonyabb, mint az amerikai vállalatoké, ami az amerikai vállalatok fölényére utal. A nagyobb vállalati méretek, a szervezeti alkuerő felértékelődését mutatja az a körülmény is, hogy az 500 legnagyobb amerikai iparvállalat nettó jövedelmén belül 1975 és 1983 között mintegy 10 szalékponttal, 50,6-ról 60,1 százalékra emelkedett az első 50 vállalat, ezen belül 8 százalékponttal, 25-ről 33 százalékra az első 10 vállalat részaránya a kisebb cégek rovására. A profitok tehát mind nagyobb mértékben kerültek újraelosztásra a vállalati méretek, a szervezeti hatalom függvényében. Az Egyesült Államokon kívüli 500 legnagyobb iparvállalat nettó nyereségében ellenben alig 3 százalékponttal emelkedett (17,2-ről 20,6 százalékra) az első 10, illetve (39,7-ről 42,4 százalékra) az első 50 vállalat részaránya. A szervezeti alkuerő jelentősége tehát esetükben csekélyebb a jövedelmek újraosztásában, mint az amerikaiakéban. A vállalati méretek növekvő jelentősége a profitokból való részesedésben nemcsak az 500 legnagyobb vállalatra vonatkozik, hanem az amerikai ipar egészére 67
