Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 1. szám - Tengerdi L. Miklós: Világgazdasági erőviszonyok, nemzetközi befolyás és gazdaságpolitika a nyolcvanas években: a fejlett tőkés országok

áttérést jelzi a műszaki fejlesztés növekedési szerepének kidomborodása és a korszerű technológiákhoz való hozzájutás feltételeinek keményedése is.

Ha módosulnak a világgazdasági erőviszonyokat befolyásoló hajtóerők, akkor azoknak az országoknak a pozíciói erősödnek, amelyek a legrövidebb idő alatt alkalmazkodnak a változásokhoz. Ezért meg kell vizsgálni, hogyan, milyen ütemben alkalmazkodtak a fontosabb fejlett tőkés országok, illetve régiók a hetvenes években a felgyorsult világgazdasági szerkezetátalakulási folyamatokhoz, hogyan, mi módon tükröződik ez a nemzetközi erőviszonyok alakulásában ? Arra kell különös figyelmet fordítanunk, hogy a természeti erőforrásai, műszaki fejlesztési kapacitásai, és tőkeereje alapján a nemzetközi gazdasági és politikai folyamatokat leginkább befolyásoló tőkés ország, az Egyesült Államok mely területeken kísérelte meg világgazdasági pozícióinak erősítését, érdekeinek a korábbi időszakhoz képest erőteljesebb érvényesítését.

Változások a vállalatgazdasági szférában

Az Egyesült Államok nemzetközi gazdasági befolyásának hagyományosan legfontosabb pillérei a nagyvállalatok. Különösen a hatvanas években terjedt el Nyugat-Európában - elsősorban Franciaországban - az amerikai transznacionális vállalatok tőkerejétől, szervezeti hatalmától, alkúerejétől való félelem. Az amerikai nagyvállalati kihívással kapcsolatos félelmek nem igazolódtak be. A hetvenes években a világgazdasági szerkezetátalakulási folyamatokhoz való alkalmazkodás szervezeti kereteinek problémái és a hatalompolitikai-gazdasági hatások megjelenése a nemzetközi kapcsolatokban mind külföldön, mind Magyarországon széles körű vitát váltottak ki a kis- és a nagyvállalatok gazdasági szerepéről, funkcióiról.

Olyan időszakban, amikor a világgazdasági fejlődésben a minőségi tényezők szerepének megnövekedése tapasztalható, a vállalatgazdasági szférában visszaszorul a mennyiségi szemlélet. Megállapíthatjuk, hogy mennyiségi szempontból a hatvanas és a hetvenes években valamelyest mérséklődött a vállalatgazdasági szférában korábban meglévő amerikai fölény. 1975 után az 500 legnagyobb amerikai és Egyesült Államokon kívüli iparvállalat forgalmának nagyságrendje megközelítően azonos volt. Ez természetesen továbbra is amerikai fölényt jelez, hiszen a tőkés világ xooo legnagyobb iparvállalata forgalmának felét amerikai cégek bonyolítják le, míg az Egyesült Államok részaránya a világexportban csak 11 százalék körül van.

E nagyságrendek és mennyiségi összefüggések azonban önmagukban nem adnak reális képet arról, milyen szerepet játszanak ténylegesen az amerikai vállalatok a nemzetközi gazdasági erőviszonyok alakításában. Figyelmen kívül marad néhány fontos minőségi tényező, mint például a jövedelmezőség. A különböző méretkategóriákba tartozó vállalatok nyereségrátáinak eltérései bizonyos megszorításokkal nemzetközi összehasonlításban is utalnak a világgazdasági alkal65