Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Fülöp Mihály: Jean Christopher Romer: Enyhülés és vasfüggöny
A szerző a nemzetközi kapcsolatokban az 1960-as éveket a békés egymás mellett élés koncepciójáról az enyhülésre való áttérés szakaszának tekinti. J. C. Römer szerint az SZKP KB 1965. márciusi plénuma után a szovjet vezetés igyekezett rendet teremteni, a korábbi időszakkal szemben a nyugalom és rendszeresség korszaka következett be. A szovjet politika az Egyesült Államokat „gazdasági versenyben” kívánta utolérni és túlhaladni, s ezzel egyidejűleg a leszerelési tárgyalások útjára lépett. Az 1963. augusztus 5-i atomcsend- egyezményt 1968. július i-jén az atomso- rompó-szerződés követte, Franciaország kivonulása NATO katonai szervezetéből, valamint de Gaulle 1966. június 20-30-i moszkvai látogatása pedig megteremtette a közvetlen érintkezés lehetőségét. A tábornok-elnök „enyhülést, egyetértést és együttműködést” ldvánt a Kelet és a Nyugat közötti új kapcsolatok alapjául. Az 1969 szeptemberében a Német Szövetségi Köztársaságban hatalomra jutott szociállibe- rális koalíció Kelet-politikája pedig megteremtette az általános közeledés feltételeit. A német kérdés megoldására a körülmények kedvező egybeesését kellett kivárni, hiszen a Szovjetunió szándéka a második világháború befejezéséből adódó realitások elismertetésére mindig megvolt. 1961-ben világossá vált, hogy német béke- szerződés hiányában más utat kell keresni. Az NSZK kormányának az 1945-ben kialakult határokat elismerve, le kellett mondania az egyedüli képviselet elvéről (Hall- stein-doktrína). W. Brandt kormánya 1969. október 28-án csatlakozott az atom- sorompó-szerződéshez, ami megnyitotta az utat a szovjet-NSZK tárgyalások december 8-i megkezdéséhez. Gromiko és Egon Bahr, majd W. Scheel tárgyalásainak eredményeképpen 1970. augusztus 12-én aláírták az európai határok sérthetetlenségét elismerő, az erőszak alkalmazásáról való lemondást kimondó moszkvai egyezményt. Anélkül, hogy békeszerződésről beszélhetnénk, az NSZK elismerte a négy győztes hatalom által a német kérdésben hozott összes döntés érvényét. A lengyelNSZK szerződés (1970. december 7.), a berlini négyhatalmi egyezmény (1971. szeptember 3.), az NDK-NSZK alapszerződés (1972. december 21.), a csehszlovák- NSZK szerződés (1973. december 11.) megnyitotta az utat az összeurópai együttműködési és biztonsági tárgyalások megkezdése, a kelet-nyugati közeledés általános folyamattá válása előtt. J. C. Römer az enyhülés egyik legfontosabb elemének az európai geopolitikai egyensúly létrehozását tekinti. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása a szovjet külpolitika másfél évtizedes törekvéseinek sikerét jelentette. A helsinki záróokmány aláírása (1975. augusztus 1.) az európai kontinens stabilitásának és egyensúlyának szentesítéseként értékelhető. Az 1973. január 31-én kezdődő bécsi haderőcsökkentési tárgyalások egyhelyben topogása ellenére a belgrádi és a madridi konferenciák s a többi „utóértekezlet” megrendezése azt mutatja, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamat életképesnek bizonyult. Az enyhülés másik fontos tényezője a szovjet-amerikai katonai erőegyensúly elismerése volt. Az 1970-es évek elején a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok is lendületesen fejlődtek. Az első (1973) és a második (1978) olajválság, a nemzetközi fizetési válság valósággal kettétörte ezt a fellendülést. Az 1974. november 24-i vlagyivosztoki megegyezés lehetővé tette a SALT-2 szerződés 1979. június 18-i bécsi aláírását. Az Egyesült Államok szenátusa azonban ezt nem ratifikálta, és az amerikai politikában felülkerekedett a statégiai fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat megkérdőjelező irányzat. Az amerikai elnökválasztási kampány, az Afganisztán körül kialakult vita, a NATO 1979. december 12-i „kettős” határozata az eurorakéták telepítéséről a kelet-nyugati kapcsolatokban újabb válságidőszakhoz való visszatérést idézett elő. A szerző az 1979-től kezdődő válság- időszakot nem tekinti az enyhülés végének vagy új hidegháborúnak. Az 1980-as évek 150
