Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Réti György: Geoffrey Pridham (szerk.): Az új mediterrán demokráciák-rendszerváltozás Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában
mokratikus rendszer konszolidációja itt volt a legnehezebb. Az 1976-os alkotmány revíziója sem tudta megszüntetni az in- stabilitást a politikai rendszerben. Az egymással rivalizáló pártok kiegyensúlyozott erőviszonyai és a krónikus gazdasági válság megnehezíti a rendszer stabilizációját. A könyv második rés^e egy-egy eset- tanulmányt tartalmaz a három ország pártrendszerének fejlődéséről. Mindhárom írás részletesen dokumentálja és elemzi a három országban az elmúlt évtizedben megtartott számos parlamenti választás eredményeit. Mario Caciagli, a cataniai Politikatudományi Egyetem professzora a spanyol pártrendszert vizgálva megállapítja, hogy a Franco-rendszer bukása után új párt- rendszer alakult ki. Az 1977-es és az 1982-es választások rendkívül eltérő eredményei azt bizonyítják, hogy a pártok közötti erőviszonyok még mindig nagyon képlékenyek. A szerző szerint a spanyol pártrendszer fő problémája a burzsoázia gyengesége. Ennek tulajdonítja a szocialista párt (PSOE) 1982-es győzelmét. Véleménye szerint a szocialista párt csak úgy tudja megőrizni hegemóniáját, ha közvetítő marad a társadalom és a különböző intézmények között. Christos Lyrintsfs görög politológus hazája pártviszonyait elemzi tanulmányában. Kiemeli, hogy az 1974-es rendszer- változás után jelentős erőfeszítések történtek a politikai pártok megújítása érdekében, de a hagyományos elemek mégis meghatározóak maradtak az újjászervezett pártrendszerben. A szerző szerint ennek leglényegesebb jellemzője az ezredesek hatalmát megelőző „bürokratikus klientelizmus” újjászületése. A diktatúrából a demokráciába történt sima átmenet ellenére a régi pártrendszer modernizálása még nem fejeződött be. Lehet, hogy a PASZOK 1981-es győzelme fordulatot jelent ebben a folyamatban - írja C. Lyrintzis. J. R. Lewis amerikai és A. M. Williams angol politológus közös tanulmányában mutatja be Portugália „választási földrajzát”. Megállapítják, hogy a diktatúra bukása után négypártrendszer alakult ki, de a pártok választói bázisa nem szilárd, ezért az erőviszonyokban jelentős eltolódások mentek és mehetnek végbe. (Ezt a következtetést igazolja az 1985 szeptemberében megtartott választás, amelyen a szocialisták visszaszorultak, és a politikai színpadon először megjelenő, Eanes elnök irányvonalát követő párt jelentős sikert ért el, „ötszögesítve a négyszöget”.) A befejező harmadik rés% összehasonlító módszerrel elemzi a három országban végbement rendszerváltozás különböző aspektusait. Ezek közül az első, Salvador Giner, a londoni Brunei Egyetem tanárának írása a három dél-európai szocialista párt fejlődését elemzi. A szerző kiemeli, hogy a 80-as évek elején Dél-Európa három országában - Spanyol-, Francia- és Görögországban - szocialista párti kormány jutott hatalomra, további két országban - Olaszországban és Portugáliában - szocialista párti kormányfő vezeti a koalíciós kormányt. A dél-európai szocialista pártok hagyományosan radikálisabbak, mint az észak-európai szociáldemokrata pártok. Giner szerint választási sikereikhez hozzájárult az, hogy csökkent radikalizmusuk, és programjukban a kollektivizmust és a forradalmi egalitarizmust felváltotta a közélet morális reformjának, demokratizálásának és modernizálásának célkitűzése. A szerző szerint e pártok ezzel közelítettek a nyugati demokráciákat jellemző „új korporativ” irányzathoz. A tanulmány bemutatja a három szocialista párt egy évtizedes politikai tevékenységét. Végezetül megállapítja: az, hogy mindhárom ország történetében először jutottak hatalomra a szocialisták, az új mediterrán demokráciák konszolidációjának szükséges szakasza és bizonyítéka is. Alfred Tovias, a Tel Aviv-i egyetem tanára a három ország demokratikus átalakulásának nemzetközi vonatkozásait vizsgálja. Megállapítja, hogy a két olajárrobbanást követő gazdasági világválság hasonlóan
