Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Hülvely István: Paczolay Péter - Szabó Máté: A politikaelmélet rövid története
KÖNYVEKRŐL PÁC ZOL AY PÉTER-SZABÓ MÁTÉ A politikaelmélet rövid története Kossuth Könyvkiadó, 1984. 308 1. A politikatudomány művelésének hazai megújhodása magával hozta az új tudományág megalapozása körüli vitákat, a fogalomhasználat tisztázására irányuló törekvéseket és annak felismerését is, hogy a politikatudomány napirendre kerülése mögött valóságszemléletünk korrigálásának, pontosításának kérdéséről van szó. Kialakultak a politikatudomány szemléletének új vonatkozási pontjai. S ez alól a politikaelméletről és ennek történetéről való elmélkedés sem képez kivételt. Minden pozitivista hitvallással szemben bizonyos, hogy az izgalmasabb történeti és eszmetörténeti írások új meglátásai magukon viselik azoknak az ösztönzéseknek, problémafelvetéseknek a nyomát, amelyek szerzőik jelenéből következnek. A múlt önmagában holt tényeinek, személyeinek és eseményeinek csak a mindenkori jelen embere tulajdoníthat új jelentőséget és értelmet - az azóta megélt történelem alapján. Talán túlzásnak tűnik a politikaelmélet rövid történetét tárgyalva felvetni a történeti ismeret és önismeret dialektikájának nagy kérdéseit, hiszen ezek a kérdések végül is egy-egy korszak tudományának egészére vonatkoztathatók. Szerzőink célkitűzései ennél jóval szerényebbek: ,,A kötet célja - írják -, hogy ismertesse a politikaelmélet fejlődésének főbb szakaszait, érzékeltesse a fejlődés folyamatosságát, bemutassa a legjelentősebb elméleteket. .. Mivel itt a politikaelmélet történetét tárgyaljuk, egy sor olyan elmélettel nem foglalkozunk, amelyek saját korukban nagy hatással rendelkeztek, elméletileg azonban nem hoztak újat - és fordítva, helyet kaptak az elméletileg jelentős, de saját korukban visszhang nélkül maradt gondolkodók is.” (8.1.) A szerzők hívei az új politikatudományi törekvéseknek, és ez nagymértékben meghatározza válogató-szelektáló munkájukat. Legvilágosabb ez a végkifejletnél, amikor a modern politikaelméleti fejlődést a modern „politikatudományba” áramoltatják bele, elhatárolva az utóbbit a politikaelméletek korábbi képződményeitől. ,,A polgári politikatudomány - szögezik le ugyancsak a bevezetésben - a korábbi politikaelméletektől eltérően nem filozófiai, történeti, jogi-etikai szemléletű diszciplína, hanem a modern társadalomtudományok egyike, amely elsajátítja a társadalomtudományok, ezen belül különösen a szociológia