Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Tolnay László: Az Egyesült Államok biztonságpolitikája és az SDI
hatékonyságát, arra elmarad a megfelelő válasz. Az SDI meghirdetett célja tehát a dolgok logikája miatt sem igazolható. Ezért tekinthető lényegesen konkrétabbnak, az SDI-ben tervbe vett megoldásokhoz képest reálisabbnak az 1986. január 15-én nyilvánosságra hozott szovjet javaslat, amely ismét a Szovjetunió kompromisszumkereső készségéről tanúskodott. A javaslat szerint, első lépésként a két vezető atomhatalom kötelezettséget vállalna arra, hogy az 1990-es évek elejéig felére csökkenti az egymás területeinek elérésére alkalmas atomfegyvereinek mennyiségét, és 6000-re az azokon elhelyezett robbanótöltetek számát. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államoknak le kellene mondania a hadászati támadófegyverek egyensúlyát destabilizáló űrfegyverkezési terveiről, valamint a további atomkísérletekről. A Szovjetunió ezeken felül felajánlotta azt, hogy ha az Egyesült Államok felszámolja közepes hatótávolságú atomfegyvereit Európában, szovjet részről is hasonlóképpen fognak eljárni. Ugyanakkor kölcsönös kötelezettségvállalásra hívott fel arra vonatkozóan, hogy ne adjanak át közepes hatótávolságú rakétákat más országoknak, Franciaország és Nagy-Britannia pedig fagyassza be ezek fejlesztését. A továbbiakban a Szovjetunió javasolta, hogy a kilencvenes évek közepéig a többi atomhatalom is csatlakozzon a nukleáris leszereléshez, oly módon, hogy lemondanak nukleáris fegyvereik fejlesztéséről és arról, hogy ilyen eszközöket tárolnak országaik területén. A Szovjetunió és az Egyesült Államok ebben a periódusban is folytatnák a korábban megkezdett csökkentéseket, beleértve a közepes hatótávolságú atomfegyvereik felszámolását, és befagyasztanák harcászati-hadműveleti nukleáris eszközeiket. Miután pedig a két vezető hatalom felére csökkentette megfelelő képességeit, valamennyi atomhatalom teljesen felszámolná a birtokában levő 1000 km alatti hatótávolságú harcászati-hadműveleti atomfegyvereket. Ezt további három fontos intézkedés követné: az űrfegyverkezés betiltásáról szóló szovjet-amerikai megállapodáshoz csatlakozna valamennyi ipari hatalom, általánosan beszüntetnék a nukleáris kísérleteket, és tilalmat mondanának ki a rombolóképességben a tömegpusztító eszközök hatását megközelítő, új fizikai elvekre épülő konvencionális fegyverek létrehozására. Végül, az ezredfordulóig megsemmisítenék a megmaradt összes atomfegyvert, és egyetemes megállapodást dolgoznának ki arról, hogy az atomfegyverek többé ne fenyegessék az emberiség létét. Vagyis a szovjet javaslat az atomfegyverek csökkentése útján szeretné elérni a nukleáris fenyegetés felszámolását, ellentétben az amerikaival, amely költséges, bizonytalan kimenetelű program révén látja elérhetőnek ezt. A nukleáris fegyverekre kiterjedő konkrét leszerelési javaslatokon túlmenően a szovjet indítvány komplex voltát és kompromisszumkészségét mutatja az is, hogy felveti a hatékony ellenőrzés, ezen belül a helyszíni ellenőrzés lehetőségét is. Emellett kitér a vegyi fegyverek megsemmisítésének lehetőségére, továbbá a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon, valamint a stockholmi konferencián napirenden levő, a felek közötti bizalom erősítését szolgáló megoldásokra is. 132
