Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Szentesi György: A szovjet-amerikai hadászat erőegyensúly, a hadászati fegyverzetkorlátozás és a hadászati rakéták elhárításának összefüggései
rendelkezésre álló pusztító energia véges, az energiaforrás kimerülése esetén a rakétaelhárító védelmi rendszer hatástalan. Kétségkívül ez lehetne az egyik, de korántsem az egyetlen szovjet válaszintézkedés. Egyebek között szóba került olyan, a komplex rakétaelhárító védelmi rendszer összműködését zavaró tevékenységre alkalmas - köztük űrbázisú - eszközök kifejlesztése is, melyekkel megbéníthatják a rakétaelhárító rendszer irányítását, drasztikusan csökkentve ezzel tervezett (elképzelt és elhitethető) hatékonyságát. Megalapozott szakértői becslések szerint az amerikai komplex rakétavédelmi rendszer kifejlesztésére fordítandó összeg töredékéért (io-i 5 százalékáért) a Szovjetunió képes lenne olyan ellenintézkedéseket foganatosítani, melyek a hatalmas költségekkel létrehozott amerikai komplex rakétaelhárító védelmi rendszer tervezett hatékonyságát bizonyíthatóan számottevően csökkentik. Bár a hadászati erőegyensúly így fenntartható az amerikai hadászati védelmi kezdeményezésre fordított költségek töredékéért, azonban ez a (10-15 százalékos) töredék is feleslegesen elpazarolt hatalmas kiadásokat jelent a Szovjetunió számára. E válaszintézkedések révén a szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly fennmarad ugyan, de a hadászati fegyverzet jóval magasabb szintjén, mely semmiképpen sem biztonságnövelő tényező. Az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés leginkább kárt okozó következménye minden bizonnyal az lesz, hogy értelmetlenné teszi az 1985 márciusában Genfben megkezdődött új szovjet-amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat, lehetetlenné téve a hadászati támadófegyverek jelentős mennyiségi csökkentését és minőségi korlátozását előíró szerződés megkötését. Egyértelmű ugyanis, hogy az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés megvalósítása esetén a Szovjetunió semmiképpen sem lehet olyan, a hadászati támadófegyverek mennyiségi csökkentését és minőségi korlátozását előíró egyezmény részese, aláírója, mely korlátozná a hadászati védelmi kezdeményezés értelmében megvalósuló amerikai fejlesztésekre adandó szovjet válaszintézkedéseket. A szovjet és az amerikai hadászati támadófegyverek jelentős mennyiségi csökkentésének és minőségi korlátozásának a kölcsönösségen s a felek egyenlő biztonságán kívül talán legfontosabb feltétele, hogy folyamatában stabilan fennmaradjon a szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy valóban hatékony hadászati fegyverzetkorlátozási egyezmények megkötésének, sőt a folyamat beindulásának alapfeltétele, hogy az Egyesült Államok garanciát adjon az átfogó rakétaelhárító védelmi rendszerről való lemondásra. Egyértelmű tehát, hogy a hadászati fegyverzetkorlátozás reális - állítólag az Egyesült Államok jelenlegi kormányzata által is szorgalmazott - célkitűzéseinek végrehajtása (a hadászati hordozóeszközök és a velük célba juttatható atomtöltetek jelentős mennyiségi csökkentése és a hadászati támadófegyverek minőségi 121