Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Deák Péter: Külpolitika és honvédelem korunkban

Az előzőekben azt fejtettük ki, hogy az atomháború korlátozásának objek­tív alapját kizárólag a pusztítás eszközeinek korlátozott volta képezheti. E felisme­rés érvényesítéséhez politikai döntések kellenek, mégpedig azon az alapon, hogy az emberiség szempontjából a fegyverek ésszerű korlátozása társadalompolitikai szükségszerűség. (Hogy az atomfegyverek alkalmazásáról való lemondás kato­nailag mennyire indokolt, azt az atomháborúnak mint a politikai célok alkalmat­lan eszközének jellemzésével igazoltuk.) A fegyverzetkorlátozás gazdasági szükségszerűség is, hiszen a fegyverkezés jelenlegi ütemének a fenntartása még a legfejlettebb nemzetgazdaságokban is előbb-utóbb az újratermelési ciklus zavarához vezet. A fegyverek kívánatos szintjét elméletileg a kölcsönös biztonsághoz reálisan szükséges minimum határozza meg. Előfordulhat azonban, hogy a gazdasági le­hetőségekből, továbbá ökológiai, földrajzi és egyéb természeti, műszaki, demog­ráfiai, szakmastruktúrabeli, szociális, tudati és képzettségi körülményekből ösz- szetevődő feltételek ennél szűkebb korlátot képeznek. A katonai védelem szükség­leteit az egzakt módszerekkel kiszámítható sűrűségek, a szövetségen belüli nemzetközi munkamegosztás miatt fenntartandó kapacitások, geopolitikai és ka­tonaföldrajzi tényezők és talán mindezeket megelőzve a potenciális ellenség tö­rekvései, tehát a fenyegetettség, az erőviszony által meghatározott követelmények és lehetőségek határozzák meg. A biztonsági követelmények gyakran meghaladhatják a lehetőségeket. A ket­tőjük közötti olló szárainak zárása és nyitása különböző tényezőktől, elsősorban a védelmi politika elhatározásaitól függ. Az egyre növekvő „hiánymező” csök­kentésének minden ország szempontjából két útja van. Az egyik nyilván a biz­tonsági szükségletek katonapolitikai oldalról tudományosan megalapozott meg­állapítása és leszállítása. A másik út a lehetőségek tágítása. A mai politikai és gazdasági világhelyzetben a biztonsági szükségletek és „erőfejlesztési lehetőségek” korántsem csupán katonai elemek függvényei. Bizo­nyos időszakokban a látszólag más szférába tartozó fejlesztési feltételek túllépése, voluntarista módon való kezelése még növelheti is a biztonsági szükségleteket, mert politikai destabilizációhoz, válságszituációkhoz vezethet. Éppen ezt a dia­lektikát felismerve kényszerítik ki az imperialista hatalmak a fegyverkezési ver­senyt, mert arra számítanak, hogy a szocialista világrendszer országai nem képesek a katonai kihívás fogadására. Egy országnak, egy szövetségnek a hadviselési képességét, visszatartó erejét azonban nem kizárólagosan a katonai erő, hanem az erőviszonyok lényegesen tágabb meghatározója, a hadi (vagy védelmi) potenciál adja meg. Ez utóbbi kato­nai, gazdasági, hadigazdasági, tudományos-technikai, morális-politikai komponen­sek összessége. E potenciál megteremtése és fenntartása a honvédelmi politika stratégiai kérdése. Ha a nemzetközi helyzet feszültsége fokozódik, ha a NATO, a Pentagon tovább folytatja az esztelen és más szférákra (például a kozmoszra, a hagyomá­ioo

Next

/
Oldalképek
Tartalom