Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Deák Péter: Külpolitika és honvédelem korunkban
küzdelmet nem lehet a „szabályzatok” logikája alapján folytatni. Emiatt nemcsak a meglevő politikai mozgások erősödhetnek fel, hanem új politikát formáló konfliktusok, változások, forradalmak következhetnek be. Ez az új politika esetleg nemcsak hogy nem azonos, hanem kifejezetten ellentétes is lehet azzal, amelynek folytatásaként a háború kirobbant. A honvédelmi politika Korábban már utaltunk arra, hogy a háborúhoz kapcsolódó általános politikát a (hon-)védelmi politika foglalja magába. A mindennapi tevékenységben, az ideológiai munkában és a szövetségi doktrína alakításában is szükség van ennek a kategóriának a gyakorlati szempontú értelmezésére. Ezt megelőzően azonban tisztáznunk kell a katonapolitika fogalmát, mert enélkül a publicisztikában és a politikai döntéshozatal egyes perifériális szféráiban elmosódhat a honvédelmi (biztonság-) és katonapolitikát elválasztó határvonal,, ami zavarokat idézhet elő, különösen a propagandában. A már idézett katonai lexikon a honvédelmi politikát általában „... az államok által, katonai potenciáljuk növekedése érdekében megvalósított gazdasági, társadalompolitikai és katonai intézkedések rendszeredként határozza meg.10 E definíció szerint a honvédelmi politika meghatározza a „nem fegyveres” harc irányait, tartalmát, formáit, intézményeit és módszereit is, hiszen maga a háború - amint erre utaltunk - nemcsak fegyveres erők egymás elleni harca, hanem gazdasági, politikai és ideológiai küzdelem is. A honvédelmi politika a szocialista országokban a pártok általános politikájának fontos eleme, amely elsősorban nem a fegyveres erőkre vonatkozó technikai, szakmai, politikai kérdésekkel foglalkozik, hanem célja az esetleges háborúra való felkészülés általános, a társadalmi lét minden területét átfogó kérdéseinek tisztázása és - ami rendkívül fontos - a háború elkerülésének elősegítése. Továbbá annak elérése, hogy a potenciális agresszor (globális méretekben az imperializmus) elálljon a háború kirobbantásától. A honvédelmi politika az általános - és nem csupán a katonai - erőviszonyokat elemzi és alakítja, így a gazdaság, a tudomány, a tudat, a morál szférájában jelentkező erőviszonyokat is. Ezen belül a katonapolitika a honvédelmi politikának az a része, amely közvetlenül a hadsereggel és a hozzá kapcsolódó intézményekkel, illetve az országfelkészítéssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. A katonapolitikát a szocialista országokban nem a katonák határozzák meg, de kidolgozásában, a döntések előkészítésében, majd megvalósításukban jelentős szerepet játszanak. A katonapolitika tárgya a rendkívül összetett általános katonai erőviszonyok helyzetének és alakítási lehetőségeinek, útjainak vizsgálata. Egyfelől vizsgálja, számon tartja a várható ellenség katonai helyzetét; elemzi az erről szóló adatokat, másfelől analizálja a hadtudomány általános elméletének, a hadászatnak közvetlen 9>
