Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 2. szám - Szabó Máté: A "hesseni modell" - a Zöldek és az SPD viszonyáról

A Zöldeknek mint pártnak programjaiban eleve el kell vonatkoztatnia e jellegtől, és általános, illetve ágazati politikai koncepciókban — a hagyományos pártokhoz hasonlóan — a kérdések sokaságát kell szintetizálnia. Több single-issue mozgalmat tömörítve azonban, ezek követelései az ágazati politikák kialakulásának folyamatában csak lassan veszítenek uralkodó szerepükből, vagy még akkor is megőrzik azt. így például a rakétatelepítés megakadályozása vagy az állatkísérleteknek az állatvédők mozgalma követelte betiltása esetében a zöldek gyakorlatilag single-issue mozgalomként viselkednek; ezekben a kérdésekben nem hajlandóak sem kompromisszumra, sem más előnyökkel való kompenzálás elfogadására. A tartományi tárgyalások kezdeti fázisaiban támasztott alapköveteléskatalógus ilyen single-issue-k együttese volt. A tárgyalások konstruktív folytatásához azonban Hessenben el kellett szakadni ettől a megoldástól, és ott összességében át is vették azt a csaknem egyetemes alkudozási és felcserélhetőségi logikát, amely a hagyományos pártközi viszonyokban érvényesül. A single-issue-k programokban és ágazati politikákban való szintetizálásának előrehaladó folyamatával párhuzamosan feltehetőleg ez a tendencia érvényesül tovább. Kérdés azonban, hogy meddig. Ha ugyanis a Zöldek fenn fogja tartani kapcsolatát az új társadalmi mozgalmakkal, és nem válik az idők folyamán teljesen normális „néppárttá” (ahogyan azt az ökoliberálisok követelik), akkor nem szakadhat el teljesen a különféle single-issue-k fundamentalista érvényesítésétől, amely lyukat üt az alkudozás és a felcserélhetőség logikáján. Mivel jelenleg a társadalmi mozgalmakkal fenntartott kapcsolatokat csak egy elhanyagolható kisebbség kérdőjelezi meg, ez a folyamat aligha vezethet a néppárti jelleg teljes átvételéhez. Ez tulajdonképpen aláásná a Zöldek létalapját is, hiszen valószínű, hogy a néppárti eszközökkel végrehajtott hagyományos érdekérvényesítésben nem versenyezhet a régóta létező néppártokkal: ha viszont posztmateriális keretpárt marad, akkor továbbra sem lesz minden kérdésben alku- és kompromisszumképes.

Összefoglalva és visszatérve kiinduló kérdésfeltevésünkhöz: a Zöldeknek bizonyos fokig hajlamúk kell a kompromisszumra, ha továbbra is az új társadalmi mozgalmak pártja kíván maradni. Ezzel a korlátjával a konkrét nyugatnémet politikai erőviszonyokon túlmenően is úgy tűnik, hogy elsősorban tartományi szinten hozhat létre együttműködést az SPD-vel. A szövetségi szinten viszont, ahol az általános érték-, elv-, eljárás- és intézményfelfogás is problematikus a két párt között, illetve ahol megkerülhetetlen az olyan általános, lényegi politikai döntések meghozatala, amelyek a Zöldek szemében irreverzibilis, nem divizibilis és single-issue jellegűek, aligha lehetséges a Zöldek és a SPD együttműködése.

1 Kiss J. László: A nyugatnémet pártpolitikai rendszer fejlődése a parlamenti választások tükrében. Külpolitika, 1984. 1. sz.

2 Christian Graf von Krockow (szerk.): Brauchen wir ein neues Parteien-system ? Fischer Verlag, Frankfurt am Main, 198}. 14-118. 1.

87