Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szabó Máté: A "hesseni modell" - a Zöldek és az SPD viszonyáról
reformista szárny. A két párt viszonyának egészére azonban a kooperáció és a konfliktus tendenciáinak együttlétezése a jellemző. Ez a kapcsolat mindkét pártban bizonyos fokú identitásválságot okoz, illetve kölcsönösen próbára teszi tanulási készségüket és képességüket. Ezeknek a folyamatoknak az eredményeként mindkét oldalon változások következhetnek be: a szociáldemokraták várhatóan közelednek az új társadalmi mozgalmak „politikai szubkultúrájához”, a Zöldek pedig alkalmazkodnak a nyugatnémet politikai intézményrendszer és politikai kultúra értékkonszenzusához. E változások pedig túlmutatnak a konkrét pártközi viszonyok alakulásán. a) A% általános politikai-ideológiai koncepció és stratégia szintjén nem beszélhetünk a három fejlődési szakaszban igazán markáns eltolódásokról. A probléma inkább az, hogy a Zöldeknél a politikának ez a szintje még alig van kidolgozva, illetve eltérő és ellentétes elemeket foglal magába.7 A fő kérdéseket itt a reformizmus, illetve a reálpolitika és az „ökoszocializmus” problémái jelentik. A „reformizmus” egyébként ugyancsak ködös általánosságú fogalma a munkásmozgalom régi vitáiban kovácsolódott ki és ragadt rajta a mai nyugati szociáldemokrácia irányzatain. E jelző arra utal, hogy a szociáldemokraták a társadalom, a gazdaság és a politika alapintézményeinek és jellemzőinek fenntartása mellett tűzik célul ezek demokratizálását és szocializálását, amely az állami, jogi és intézményes reformok sorozatával zajlik. A Zöldek általános politikai-ideológiai koncepciói viszont megkérdőjelezik a fejlett tőkés (és általában az ipari) társadalmak fennálló berendezkedésének sok alapvető vonását, és gyökeresen új, alternatív megoldásokat javasolnak helyettük. Ennyiben a „végcélok” szintjén eltérnek a szociáldemokraták társadalmi és politikai modelljétől - ám érintkezési pontjaik is vannak. A demokratizálás, az erőszak minimalizálása a nemzetközi viszonyokban, a szociális újraelosztás és politika, a gazdasági-politikai önigazgatás erősítése és sok más alapkérdés szintjén kapcsolódások vannak főleg a „baloldali” szociáldemokraták és az „ökoszocialista” zöldek között. Ezek az érintkezések azonban két eltérő politikaértelmezés és felfogás, két különböző politikai „paradigma” között következnek be. A reformizmus másik fontos aspektusa témánk szempontjából a „végcélok” megvalósításának módja és mikéntje, a stratégia kérdése. Ebben a vonatkozásban is a különbség és az ellentét együttlétezése jellemzi a szociáldemokraták és a zöldek helyzetét. Egyetértenek a politikai erőszakot alkalmazó társadalmi forradalom elutasításában, ami bizonyos megközelítésben már önmagában elegendő a „reformista” jelző elnyeréséhez - s így e szempontból a zöldek és a szociáldemokraták egyaránt reformistáknak tekinthetők. E közös pont után azonban az utak elválnak. Az SPD elsősorban az állami reformok híve, bár nem zárkózik el - főleg ellenzékben - a társadalmi kezdeményezésű reformmozgalmaktól sem. A Zöldek viszont, bár hasznosnak és fontosnak tartják az állami-intézményi reformokat, társadalomváltoztató stratégiájuk alapján 77
