Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szirtes I. János: Svájc semlegességi politikája
engedményekre kényszerülne. Ennek a helyzetnek a jelentőségét az adja, hogy az ország az alapvető nyersanyagforrásokból teljes egészében, energiahordozókból 80, kenyérgabonából 45, húsból 45, zsírokból és olajból 78 százalékban függ a külföldi szállításoktól. A külkereskedelmi függőséget bizonyos, de nem teljes mértékben semlegesíti az ország pénzügyi helyzete. Semlegessége és erre épülő ügyes pénzügyi politikája eredményeképpen Svájc pénzügyi nagyhatalom. Ennek alátámasztására elég talán arra utalni, hogy pénztartalékai és külföldi beruházásai terén ez a kis ország a világ első öt állama közé tartozik. Az okokat keresve első helyen említhető meg a semlegesség. Mivel az ország évszázadokon át nem vett részt háborúkban, így a bizonytalan jövő elé néző gazdagok előszeretettel fektették be pénzüket a svájci bankokba, ahol tőkéjüket biztonságban tudták. A svájci bankrendszer ezt a helyzetet kihasználta, és olyan feltételeket teremtett, amelyek tovább növelték a befektetők bizalmát. Ez a bizalom olyan erős, hogy még a külföldi befektetésekre bevezetett büntetőkamat sem csökkentette a pénz beáramlását. A befektetések Svájc semlegességére is kedvezően hatottak, hiszen a háborúzó felek nemegyszer az ország bankjaiban helyezték el tartalék pénzeiket, ami természetesen csökkentette a semlegességi státus megkérdőjelezésére irányuló esetleges szándékukat. * Az államok közösségében a semlegesség ritka, kivételes, számos bel- és külföldi körülmény és feltétel együtthatásának az eredménye. A semleges státus kialakulása azonban csak kiindulópont és lehetőség, hiszen egy adott helyzet körülményeinek eredménye. A nemzetközi helyzetet azonban a dinamikus mozgás és változás jellemzi. A semleges státus eredményes biztosításában ezért a nemzeti és a nemzetközi érdekeltség, valamint - a nemzetközi érdekrendszer folyamatosan változó tényezői közepette - bizonyos állandóság megteremtése az alapvető cél. Ehhez van szükség a semlegességi politika kialakítására és alkalmazására. Ügy tűnik, mintha Svájc semlegességi politikája alig változó, a történelmi tapasztalatok és eljárások hagyományait őrző tendenciát képviselne. A látszat azonban csal, mivel azok az elkötelezett országokat jellemző hallatlanul gyorsan mozgó külkapcsolatok képezik az összehasonlítás alapját, amelyek valóban távol vannak Svájc diplomáciájától. Csak ehhez a dinamizmushoz képest nincs a svájci külkapcsolatokban változás. Az ország sajátos mércéi szerint ugyanis a semlegességi politika folyamatosan módosul. Ez a mozgás lassú, mert az országnak már több ízben kellett tapasztalnia, hogy az átmeneti jelenségek súlya alatt véghezvitt „gyors” változtatások kedvezőtlenül hatottak vissza helyzetére. így történelmi, de mindenképpen korszakokra épülő távlatokban változik a semlegességi politika tartalma, amelynek hosszú távú tendenciái az ország külpolitikai aktivizálásának irányába hatnak. Erre vezethető vissza például az a magatartás is, amelyet Svájc - ha nem is ellentmondásoktól mentesen - az EBEÉ-folyamatban tanúsít. Mint 72
