Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Kádár Béla: Magyarország gazdasági kapcsolatai az NDK-val és az NSZK-val
vábbfejlesztése a kölcsönös előnyök és a hatékonysági követelmények alapján a munkaerő élénkebb áramlását és nagyobb intenzitását feltételezi. Szerkezeti jellemzők A két német állammal lebonyolított magyar külkereskedelem figyelemre méltó bővülésével és relatív jelentőségének növekedésével párhuzamosan számottevő mértékben módosult a forgalom termékszerkezete is. A második világháború előtti időszakban az árucsere-forgalom zömét mezőgazdasági termékek, illetve féltermékek, ún. ipari előtermékek adták. Az elmúlt négy évtizedben a világkereskedelmi áramlásokban túlsúlyra jutott az ipari munkamegosztás. A gazdasági kapcsolatok szerkezetének fejlődésében fordulópontot jelent, hogy a két német államba irányuló magyar kivitelen belül az 1970-es évekre túlsúlyba kerültek az ipari termékek és féltermékek. A hagyományos exporthordozó agrár és élelmiszeripari termékek aránya az NSZK-ba irányuló magyar kivitelben 1965-ben még 61,5, 1970-ben 37, 1980-ban 20,6, 1983-ban pedig 26,5 százalékot tett ki. Ezzel párhuzamosan 1965-1983 között az ipari termékek aránya 17,4-ről 57,6 százalékra, a gépeké 3,5-ről 13-ra, a vegyi termékeké 2,9-ről 15-re, a természeti erőforrások, illetve anyagigényes egyéb ipari termékeké pedig 11,0-ről 29,6 százalékra nőtt. A magyar kivitel termékszerkezetének radikális módosulása ugyanakkor korántsem egyértelműen pozitív fejlemény. A mezőgazdasági kivitel arányának gyors ütemű csökkentése nem annyira a tudatos magyar struktúrapolitika eredménye, hanem kényszerű magyar exportfenntartási reagálás a közös piaci rendtartás hatásainak kibontakozására. A természetföldrajzi adottságokon és hagyományos szakértelmen alapuló magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitelét túlzottan gyors ütemben és túlzottan széles sávon kellett anyagigényes ipari termékekkel vagy félkész termékekkel helyettesíteni. E termékek csoportjában Magyar- ország kevésbé tud komparatív előnyöket érvényesíteni. A kivitel túl széles sávon ütközik bele az újonnan iparosodó országok kínálatának versenyébe, és a kereskedelempolitikai korlátokba. Nehezítik a helyzetet e téren a vámpolitikai disz- preferenciák és a túlkínálati versennyel összefüggő kedvezőtlen áralakulás, valamint az adott árupiacok átlagon belüli konjunktúraérzékenységének következményei is. A legutóbbi másfél évtizedben kibontakozó termékváltás korántsem kedvezően befolyásolta Magyarország piaci pozícióit és az exportoldalról kiinduló növekedési impulzusokat. A hosszabb távú magyar növekedési és exportteljesítmények vizsgálata esetén kitűnik, hogy a szerkezeti olló Magyarország rovására tágul. A Németországba irányuló 1938. évi magyar kivitelben a korszerűségben élenjáró gépipari termékek aránya jóval nagyobb volt, mint a teljes német importban. A nyolcvanas évek elején, a magyar gépipari export átlagon felüli dinamikája ellenére, ez az 23
