Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 2. szám - Szirtes I. János: Svájc semlegességi politikája

rabban nemcsak svájci méretekben számított komoly katonai erőnek. A XX. század tudományos-technikai fejlődése azonban csökkentette a Ids országok hadseregének jelentőségét. A klasszikus semlegességi felfogás azonban nem módosult a haditechnikában bekövetkezett változás hatására. A kodifikált jog ugyan sehol sem teszi tételesen kötelezővé a hadsereg fenntartását, a hágai békekonferencián megfogalmazott kitétel („a rendelkezésére álló eszközökkel védi semlegességét”) azonban a kor szemlélete szerint egyértelműen katonai értelmezésű volt. A biológiai, vegyi és nukleáris hadászati eszközök korszaka eltérő problémákat vet fel, de a szemlélet a hagyományos maradt. Hogyan próbálja a svájci klasszikus semlegességi felfogás a hágai egyezményeket összhangba hozni a mai kor adottságaival? Erre a svájci biztonságpolitikai koncepció adja meg a választ.

Svájc biztonságpolitikai koncepciója öt tényezőt emel ki. Fontossági sorrendben a hadseregről, a polgári védelemről, a gazdasági védelemről, a külkereskedelemről, majd végül a külpolitikáról szól.5 A koncepció stratégiai értelemben az első háromra fekteti a hangsúlyt, és négy helyzetet különböztet meg: a relatív békét, a közvetett háborút, a hagyományos háborút és a tömegpusztító eszközökkel folytatott háborút.

A honvédelmi doktrína az említett négy helyzetet hatra bővíti ki:

a) A doktrína első lépcsője a relatív béke, amely a háború hiányát jelenti. A „relatív” jelzőt ez a lépcső azért kapta, mert nem katonai konfliktusok fennállhatnak ezen a szinten is. (Például nem kiélezett gazdasági, monetáris vagy éppen politikai ellentétek.) Ilyen körülmények között a hadsereg békebeli feladatati teljesíti.

b) A közvetett háború arra a helyzetre vonatkozik, ha élesedő válsághelyzet alakul ki, amelyben még nem lehet megállapítani, hogy az katonai konfliktusba torkollik, avagy más eszközökkel levezethető a feszültség. Ilyen esetben Svájc jószolgálatait ajánlja fel az érintett államoknak. Amennyiben a válsággóc az országhoz közel esik, úgy a hadsereg készültségét növelik, vagyis a mozgósítás eszközéhez folyamodnak. A gazdasági honvédelem feladata a készletek feltöltése és a raktározott készletek hozzáférhetővé tétele. A polgári védelem szintén felkészül.

c) Amennyiben Svájc földrajzi közelségében katonai konfliktus tör ki, úgy a hagyományos háború esete áll fenn. Amíg a közvetett háború, az előző lépcső esetében vázolt lépések még mérlegelés tárgyai, most már kötelező magatartási szabályok érvényesek. Ebben a stádiumban Svájc a nemzetközi jog legszigorúbb betartását és betartatását tűzi ki célul, és a hadsereget háborús készültségbe helyezik.

d) A semlegességi esetre akkor kerül sor, ha az ország területét nem véletlenszerű, hanem tudatos és szándékos támadás éri. Svájci felfogás szerint ezt minden eszköz bevetésével, már a határon meg kell állítani. A katonai doktrína erős, nem szimbolikus, kitartó védelmet ír elő. .Más semleges koncepcióktól eltérően elsősorban a határ-, és csak másodlagosan a területvédelem a fő feladat. A doktrína a tömegpusztító eszközök bevetése esetére is az ellenállás folytatását írja elő.

61