Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Mecseki György: A Papandreu-kormány bel-és külpolitikájának fő vonásai
Görögország - Nagy-Britanniával és Dániával együtt - ellenzi az ún. Európai Unió bármilyen változatának létrehozását, vagyis az EGK-val kapcsolatos politikai integrációs törekvéseket. Az EGK ülésein mindig szembehelyezkedett azzal a szankciós politikával, amelyet a közösség más tagjai hirdettek meg a lengyel- országi események és a határsértő dél-koreai repülőgép lelövése ürügyén. Görögország és a szocialista országok A görög katonai junta uralma idején Görögország és a szocialista országok kapcsolatai visszaestek, de 1974 után - a Karamanlisz-kormány idején - újra fejlődtek és normalizálódtak. A Papandreu-kormány hatalomra kerülésével ezek a kapcsolatok tovább szélesedtek, és minőségileg új elemekkel gazdagodtak. A Papandreu-kormány a legfontosabb nemzetközi kérdésekben (a béke megőrzése, a feszültség és a fegyverzetek csökkentése, az atomfegyverek korlátozása, a leszerelés, a kelet-nyugati kapcsolatok sokoldalú fejlesztése, a nemzeti felszabadító mozgalmak és a békemozgalmak támogatása) kérdésében - a szocialista országokéval azonos vagy ahhoz közel álló álláspontot foglal el. Kedvezően befolyásolta e kapcsolatok fejlődését, hogy a Papandreu-kormány felismerte és nyilvánosan elismerte, hogy a szocialista országok nem fenyegetik Görögország biztonságát, valamint az, hogy ismételten elutasította a nyugati országoknak a szocialista országok elleni meg-megújuló szankciós politikáját. A szocialista országok és Görögország viszonya a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok egyik legjobb példájának tekinthető. (Bár a Papandreu-kormány a szocializmus megvalósítását hirdeti, Görögország a tőkés társadalmi - és szövetségi - rendszerhez tartozik.) A Papandreu-kormány nagy súlyt helyez a görög-szovjet kapcsolatok fejlesztésére, amit a Szovjetuniónak a nagy - s gyakran Görögországot is érintő - nemzetközi kérdésekben és a sajátos görög gazdasági érdekekben játszott szerepe indokol. Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök 1983. évi athéni és Andreasz Papandreu 1985. évi moszkvai látogatása a két ország kapcsolatai fejlődésének kiemelkedő állomása volt, s mindkét alkalommal több megállapodást írtak alá. A Papandreu-kormány kiemelten kezeli Görögország és a balkáni szocialista országok jószomszédi kapcsolatainak fejlesztését. Ezt a hosszú közös határokon kívül az is indokolja, hogy a balkáni szocialista országok többsége támogatja a balkáni atomfegyvermentes övezet létrehozását, valamint a balkáni országok sokoldalú regionális együttműködésének fejlesztését is, amelyeknek egyik fő szorgalmazója Papandreu. Sokrétűek és egyenletesen fejlődnek a bolgár-görög kapcsolatok. Jugoszlávia esetében ugyan a makedón kérdésre vonatkozó görög és jugoszláv álláspont különbözik egymástól, ez nem zavarja a görög-jugoszláv kapcsolatok fejlődését, mert más kérdésekben nem kevés a közös vonás a két ország politikájában (a jugoszláv önigazgatás és a PASZOK szocializmus-koncepciója, 48
