Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Mecseki György: A Papandreu-kormány bel-és külpolitikájának fő vonásai
görög gazdaság önerőre támaszkodó fejlődését. Az első Papandreu-kormány 1981-ben a kormányprogramban, majd 1983-ben az ötéves terv programjában előirányozta a görög társadalom és gazdaság „strukturális átalakítását”, modernizálását és a termelés növelését. E politika végrehajtásának fő elemeiként a „decentralizálást”, a „társadalmasítást” (szocializálást) és az „önigazgatást” jelölte meg. A végrehajtás során azután nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdaság eredményes irányításához és egyidejű átalakításához nem elég a politikai akarat. A Papandreu-kormány kétségtelenül nagyon nehéz gazdasági helyzetet örökölt, a „leszálló ág” idején került hatalomra. Bár Görögország exportja 1970 és 1980 között tizenegyszeresére növekedett, az ismétlődő olajárrobbanások, majd a nemzetközi méretű gazdasági recesszió hatása miatt a görög külkereskedelem évenkénti deficitje állandóan nőtt, 1981-ben már 255,8 milliárd drachmát (akkori árfolyamon közel hárommilliárd dollárt) tett ki. Ezt a „láthatatlan bevételek” (turizmus, tengerhajózás) csak részben tudták ellensúlyozni. Továbbá, 1981 januárjában Görögország - még a Karamanlisz-kormány idején, a baloldali pártok, köztük a PASZOK tiltakozása ellenére - az EGK teljes jogú tagja lett. Deficitje még ugyanabban az évben, csupán az EGK viszonylatában, 94 százalékkal nőtt, s a deficit - akkor először — kiterjedt a mezőgazdasági termékek forgalmára is, holott a közösségen belül éppen azoknak kellett volna ellensúlyozniok a görög ipar viszonylagos elmaradottságából származó hátrányokat. Görögország belső gazdasági helyzete is kedvezőtlenül alakult, amit a Papandreu-kormány kezdeti reformjai rövid idő alatt nem ellensúlyozhattak: 1980-81-82-ben a GDP - összehasonlító árakon - folytonosan csökkent. Visz- szaestek a beruházások, különösen 1982-ben a magánszektorban, ami a magántőke Papandreu gazdaságpolitikája iránti bizalmatlanságát fejezte ki. Ennek következtében a munkanélküliség az 1981. évi 4 százalékról 1982-ben 5,8, 1983-ban pedig 7,8 százalékra emelkedett, s elérte a 350 ezer fős rekordlétszámot. (A munkanélküliek 45 százaléka a 25 évnél fiatalabb munkavállalók közül került ki.) Mindezek miatt a Papandreu-kormány már 198 2 második felétől kezdve kénytelen volt erősen restriktiv gazdaság-, költségvetési és hitelpolitikára áttérni. Ily módon képtelen volt megvalósítani egyes fontos korábbi szociálpolitikai ígéreteit: erősen korlátozta az egyik legnagyobb szociális vívmánynak tekintett mozgó bérskálát (amelyet 1981-ben vezettek be a magas infláció miatt), befagyasztotta a béreket, emelte az adókulcsokat, s új adófajtákat vetett ki, szűkítette a hiteleket, újabb importkvótákat vezetett be, 1983 elején 15,5 százalékkal leértékelte a drachmát, valamint késleltette a minden állampolgárra kiterjedő ingyenes egészségügyi szolgálat - választási kampányban meghirdetett - megszervezését is.4 Üjabb jelentős összegű külföldi kölcsönöket is felvett.5 A szigorú intézkedésekkel a 24,5 százalékos inflációt 1983-ban 20-21, 1984- ben 18,3 százalékra sikerült visszaszorítani (ami még mindig több mint kétszerese az EGK-tagországok átlagos árszínvonal-emelkedésének), saGDP 1983-ban újra 0,4 százalékkal, 1984-ben már 2,25 százalékkal növekedett. Ugyanakkor - részben 32
