Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szanki T. Csaba: Gondolatok a kelet-nyugati kulturális kapcsolatokról
okozzanak fejlődésükben anorganikus jelenségeket. Ma az a helyzet, hogy nemcsak a tőkés világ megszorító, diszkriminációs intézkedései gátolják a magasan fejlett technika átáramlását Kelet-Európába, hanem az is, hogy a termelőerők fejletlenségének következtében és a termelési kultúra alacsony színvonala miatt ezen országok sok esetben nem képesek a szerves átvételre, a reflexmodernizáció elkerülésére.11 Ez a kelet-nyugati kulturális kapcsolatok egyik legsúlyosabb ellentmondása. A szocialista országok adaptációs készségében meglevő közismert hiányosságok felszámolásához a nemzetközi kulturális érintkezés meghatározó módon kép'es hozzájárulni. Az elmúlt években ennek tudatosítása közvetett módon megindult, de korántsem fejeződött be.12 Intézményi keretek A központi irányítás merőben eltérő szerepet tölt be a tőkés, illetve a szocialista országok nemzetközi kulturális kapcsolataiban. A nagy különbség azonban sok tekintetben csupán látszólagos. A kapitalista világ vezető körei is egyre határozottabban használják föl a nemzetközi kulturális együttműködést külpolitikai céljaik elérésére. Az esetek többségében az ezt szolgáló - gyakran már a XIX. század második felében létrehozott - intézményeket igyekeznek félállaminak vagy magánjellegűeknek feltüntetni.13 A vezető tőkés országok közvetett irányítási módszerekkel, valamint az állami, félállami és magánintézmények kombinációjával úgy érvényesítik külpolitikai törekvéseiket, hogy nagyrészt sikerül leplezniük a mögöttes állampolitikai mozgatórugókat. A szocialista országokban az állami centralizáltság mellé az irányítás közvetlen eszközei is társulnak. A szocialista országok intézményei, személyei közvetlen együttműködést más országok, így tőkés országok hasonló profilú szervezeteivel ma még viszonylag nehezen és bonyolult mechanizmus útján valósíthatnak csak meg. A szocialista országok kulturális kül- kapcsolataira bizonyos fokú túlszervezettség, az önálló kezdeményezés korlátozott lehetősége nyomja rá a bélyegét, bár a hetvenes években ezen a téren komoly előrelépés történt. A túlzott központosítás nemcsak a tőkés relációban nyilvánul meg, hanem a szocialista országok egymás közti kulturális együttműködése fejlődésének is fő akadálya.14 A tőkés országok gyakran szóvá tették, hogy a keletnyugati kulturális kapcsolatokban az intézményi szerkezet különbségei miatt sokszor nehéz megtalálni a partnert, az áthidaló szervezeti megoldásokat. Természetszerűleg a tőkés országok a nagyobb önállóságot biztosító együttműködési mechanizmusok alapján szeretnék fenntartani a szocialista országokkal a kulturális kapcsolatokat. A névreszóló meghívásokkal, a személyi kapcsolatok ápolásával politikai céljaik elérését is szolgálják. Ebből számunkra több tanulság adódik. A legfontosabb az, hogy a kelet-nyugati kulturális kapcsolatok negatív következményeinek elhárítására, az úgynevezett fellazítási politika kivédésére a szigorú centralizáltság oldásával, a saját intézményeinkkel szembeni bizalom növelésével J9
