Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szanki T. Csaba: Gondolatok a kelet-nyugati kulturális kapcsolatokról
specifikus nem biológiai, „biológia fölötti” módját jelöljük, vagyis univerzális emberi technológiát értünk rajta.4 Ehhez az állásponthoz közel áll Vitányi Iván, aki a kultúrát az ember és az objektivációk viszonyának rendszereként, összességeként definiálja.5 Míg azonban Markarjan a problémát funkcionálisan közelíti meg, addig Vitányi a vizsgálandó jelenség struktúráját tárja föl. Ezért a két kul- tútafogalmat egymást kölcsönösen kiegészítőnek tekintjük.6 3. Tisztáznunk kell a kultúra és az ideológia viszonyát is. Értelmezésünk szerint a kultúrának mint univerzális emberi technológiának része az ideológia mint annak érdekspecifikus (egy osztály, állam vagy nemzet érdekeit megfogalmazó) komponense. A kultúra és az ideológia fogalmainak - elég gyakori — összemosása sok tekintetben leegyszerűsíti a problémákat. Vannak, akik elemzéseikben a keletnyugati kulturális érintkezést az ideológiai harcra szűkítenék le, annak is egyetlen aspektusára, nevezetesen a tőkés országok ideológiai fellazító tevékenységére.7 Az ideológiai szféra túlzott kibővítése helytelen ugyan, de érthető: oka - mint látni fogjuk - a nemzetközi kapcsolatok természetében rejlik. A kelet-nyugati kulturális kapcsolatok történelmi aspektusa A kelet-nyugati kulturális kapcsolatok egyrészt az egyes szocialista országoknak a különböző tőkés országokkal kialakított kulturális érintkezéseit, másrészt a szocialista országok közösségének a tőkés országok összességével mint rendszerrel fennálló kapcsolatait foglalják magukba. A korábbi elemzések - a szocializmus eddigi gyakorlatának és elméletének megfelelően - a kelet-nyugati kulturális kapcsolatokban a két pólus alapvető eltéréseit, az antagonisztikus különbözést emelték ki. Ennek gyakorlati, politikai és ideológiai okai ismertek, de ez a szemlélet a történetiség kritériumainak ma egyre kevésbé felel meg. Rendkívül bonyolulttá teszi a kelet-nyugati kulturális érintkezést (mint ahogy a kelet-nyugati kapcsolatok egészét is) az a tény, hogy a szocializmus ma még nem immanens törvényeinek talaján fejlődik, hanem mint a kapitalizmus és a kommunizmus közötti formáció, magában hordozza az átmenet ellentmondásait, a tőkés termelési mód szükségszerűen meglévő elemeit, illetve maradványait, valamint a külső tőkés közeg folyamatos kihívásait. Ez azért lényeges, mert nem beszélhetünk kialakult, homogén szocialista kultúráról, hiszen a szocialista országok összetett, soktényezős kultúrája most formálódik. A termelési, a politikai, az érintkezési kultúra bizonyos tekintetben elmarad a legfejlettebb tőkés országok kultúrájának ezen területeitől. A szellemi kultúra terén már megjelentek a szocialistának nevezhető kulturális termékek, de a szocialista országok szellemi kultúráját az örökölt nem szocialista elemek még jelentősen befolyásolják.8 A kelet-nyugati kulturális érintkezés aszimmetriáinak vizsgálata ma gyakran ideologikus színezetet kap. Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja azt a 16
