Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Nyárádi Róbert: Mihail Gorbacsov: A szocialista építés soron levő feladatai
tanúsítottunk állhatatosságot a nagyszabású gazdasági intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában. Mélyrehatóan és teljes mértékben meg kell értenünk a kialakult helyzetet, és le kell vonnunk a legkomolyabb következtetéseket. Az ország történelmi sorsa, a szocializmus pozíciója a mai világban nagymértékben attól függ, hogyan dolgozunk ezután. A tudományos-technikai forradalom eredményeit széleskörűen felhasználva, a szocialista gazdálkodás formáit a jelenkori körülményekkel és szükségletekkel összhangba hozva, lényegesen meg kell gyorsítanunk a társadalmi-gazdasági haladást. Más út egyszerűen nincs.” (21-22. 1.) Az SZKP KB főtitkára részletesen foglalkozott azzal is, hogy az említett sokoldalú célkitűzések megvalósítása során mozgósítani kell olyan tartalékokat is, amelyekre eddig nem fordítottak elegendő figyelmet. Ezek sorában említette, konkrét példákkal alátámasztva, a felelősség növelését és a fegyelem megszilárdítását, valamint az egész társadalom mozgósítását a pazarlás és a veszteségek ellen. A főtitkári beszámoló a gazdasági mechanizmus átalakításának koncepciójával foglalkozva megállapítja, hogy továbbra is fejleszteni kell a központi irányítást a stratégiai feladatok megoldásában, ugyanakkor bátrabban kell előrehaladni a vállalatok jogainak, önállóságának bővítése útján, érvényesíteni kell az önálló gazdasági elszámolást és ezen az alapon fokozni a dolgozó kollektívák felelősségét, érdekeltségüket. Az addigi kísérletek eredményeit nem tartja rossznak, de . .elértük azt a pontot, amikor a kísérletről át kell térni a gazdálkodás és az irányítás teljes, átfogó rendszerének megteremtésére. Ez pedig azt jelenti, hogy el kell kezdeni a munka gyakorlati átszervezését a gazdasági irányítás felső szintjein is, s ezek figyelmét elsősorban arra kell összpontosítani, hogy megoldják a távlati társadalmi-gazdasági és tudományos-műszaki feladatokat, keressék a tudomány termeléssel való egyesítésének leghatékonyabb formáit.” (27. 1.) A külpolitikáról szólva, ismételten megfogalmazódott, hogy a Szovjetunió változatlanul folytatja békepolitikáját, és ragaszkodik a békés egymás mellett élés lenini irányvonalához. Síkraszáll a kiegyensúlyozott, korrekt, civilizált államközi kapcsolatok mellett, amelyek a nemzetközi jog tiszteletben tartásán alapulnak. „De egyvalamivel mindenkinek tisztában kell lennie: a nemzetközi kapcsolatokat csak akkor sikerül a normális együttműködés medrébe terelni, ha az imperializmus lemond arról a próbálkozásról, hogy katonai eszközökkel döntse el a két társadalmi rendszer közti történelmi vitát.” (43. 1.) A Szovjetunió számára „első parancsolat”- nak tekinthető, hogy őrizze és szilárdítsa kapcsolatait a szocialista közösség országaival. Komolyan törekszik a viszony javítására a Kínai Népköztársasággal. Változatlanul támogatja a gyarmati népeknek a felszabadulásukért folytatott küzdelmét. A tőkés országokhoz fűződő kapcsolatokat tekintve a Szovjetunió a békés egymás mellett élés szellemében azt az elvet követi, hogy „jóakaratra jóakarattal, bizalomra bizalommal” válaszol. A Szovjetunió szilárd meggyőződése a jelenlegi nemzetközi helyzetben is az, hogy a világháború elhárítható. A kialakult feszült viszonyokért „az Egyesült Államok kormányzó körei” a felelősek, mert kezdeményezői a fegyverkezési versenynek, szabotálják a leszerelést, a fegyverkezési versenyt ki akarják terjeszteni a világűrre. A világpolitikában pedig arra formálnak jogot, hogy döntőbíróként a világ bármely pontján beavatkozzanak, lábbal tiporva más országok és népek érdekeit, a nemzetközi érintkezés hagyományait és érvényben lévő szerződéseket. Mindezek ellenére a Szovjetunió továbbra is a kapcsolatok javítására törekszik „az Egyesült Államokkal is mindkét fél javára, egymás törvényes jogainak és érdekeinek mindennemű csorbítása nélkül. Nem áll fenn a két ország konfrontációjának semmiféle végzetszerű elkerülhetetlensége. Ha elgondolkodunk a szovjet-amerikai kapcsolatok mind a távolabbi, mind a közelmúltbeli történetének mind pozitív, mind negatív tapasztalatain, azt kell mondanunk, hogy az a legcélszerűbb, ha keressük azokat az utakat, amelyek a kapcsolatok kiegyenlítéséhez vezetnek, s ha az együttműködés hídját építjük, mégpedig mindkét oldalról.” (49-50. 1.) Az SZKP Központi Bizottságának 1985. márciusi, majd áprilisi plénumán elhangzott főtitkári beszámoló, valamint a két jelentős évfordulón mondott Gorbacsov beszéd emléket állított a dicső múltnak, átfogó képet adott a Szovjetunió jelenlegi helyzetéről, és ebből kiindulva felvázolta az ország előtt álló rövid és hosszú távú főbb feladatokat. A kötetben ismertetett további három beszéd: Le- ningrádban, Dnyepropetrovszkban és a tudományos-műszaki haladás meggyorsításáról tartott tanácskozáson arról adott áttekintést, hogyan reagálnak az ország egyes területein 134
