Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Ustor Endre: Gazdasági erőszak a nemzetközi kapcsolatokban (Adalék a "gazdasági háborúk" témaköréhez)
ban egyértelműleg nemzetközi jogi deliktumnak minősüljön. Képviselőik ezt a követelést minden rendelkezésükre álló fórumon érvényesítik. Algéria képviselője a nemzetközi szerződések jogának kodifikációja végett összehívott ENSZ-konferencián közzétett állásfoglalásában a következőket hangsúlyozta. „A gyarmatosító törekvések korszaka valóban letűnt vagy letűnőben van, de nem lehet szemet hunyni afölött, hogy egyes országok új, burkoltabb és a jelenlegi nemzetközi viszonyokhoz jobban illeszkedő módszerekhez folyamodnak azért, hogy fenntartsák és állandósítsák az elnyomást. A neokolonializmust jellemző gazdasági nyomás egyre inkább jelentkezik bizonyos országok és az újonnan függetlenné vált államok közti kapcsolatokban. A politikai függetlenség nem öncél, sőt egyenesen illuzórikus, ha nem jár együtt gazdasági függetlenséggel. Ez az oka annak, hogy egyes országok azt a politikai, gazdasági és társadalmi rendszert választják maguknak, amely - megítélésük szerint - a legalkalmasabb fejletlenségük minél gyorsabb felszámolására. Az ilyen választás élénk ellenzést vált ki bizonyos érdekeltségek részéről, amelyek kiváltságaikat látják veszélyeztetve, és ezért gazdasági nyomás útján igyekeznek a népek önrendelkezési jog megszüntetni vagy korlátozni. Az ilyen újgyarmatosító praktikákat, amelyek a világ lakosságának kétharmadát érintik és hátráltatják vagy lehetetlenné teszik a fejletlenség állapotának felszámolását, a leghatározottabban el kell ítélni.”30 Ugyanazon az ülésen Egyiptom képviselője arra mutatott rá, hogy a gazdasági nyomásra különösen azok a monokultúrás országok érzékenyek, amelyek gazdasági helyzete teljesen vagy nagy részben egyetlen terménytől, illetve annak exportjától függ.31 Tanzánia képviselője a gazdasági nyomás példájaként említette a gazdasági segélyek visszavonását, gazdasági szakértők visszahívását stb.32 Disszonáns hangot ütött meg a vitában Uruguay képviselője, Jiménez de Aréchaga, a jeles nemzetközi jogász (a hetvenes években a hágai Nemzetközi Bíróság tagja, majd elnöke). Azt hangoztatta, hogy hazája támogatja ugyan a fejlődő országok jogos gazdasági és szociális igényeit, de ellenzi, hogy a gazdasági nyomás kérdését a kodifikációs konferencia tárgyalja. Szerinte nem engedhető meg, hogy a jogi normákat az államok gazdasági erejétől tegyék függővé. Ez ellentétben állna az államok egyenlőségének elvével, és csak ez az elv lehet a nemzetközi jog kodifikációjának alapja.33 Ez - úgy gondolom - hamis okoskodás. Egyrészt ugyanis a konferencián javasolt norma (a gazdasági nyomás alatt létrejött nemzetközi szerződések érvénytelensége) nem diszkriminatív jellegű, másrészt - ha az lenne is - emlékezzünk rá, hogy „a jognak ahhoz, hogy a gazdasági „visszáságokat” elkerülje, nem egyenlőnek, hanem egyenlőtlennek kell lennie”.34 128
