Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Baracs Dénes: Két választási rendszer az V. köztársaságban
A választási rendszer polarizáló hatása szükségessé tette az összefogást a baloldal két ereje között, s elvezetett 1981-től 1984-ig, a kommunisták kormányban való részvételéig. A rendszer ugyanakkor szűkítette szavazási bázisukat, sőt az intézmények működési rendszerében a szocialista többségnek és az Elysée palotának juttatott döntő szereppel a kormányban való kommunista részvétel súlyát minimálisra csökkentette, s hozzájárult a kormányzási szövetség felbomlásához is.16 Ez a törés mélyebb, mint a giscard-ista és a chiracista erők közötti konfliktus, és a kommunistákat a baloldali egység egész, majd negyedszázados stratégiájának felülvizsgálatára indította. A kormányzó szocialisták, amikor 1982-ben a kommunistákkal közösen egy évvel korábban meghatározott kormányprogramnak az életszínvonalra, a munkanélküliség elleni harcra, a gazdasági fejlődés ösztönzésére vonatkozó részei ellentétbe kerültek a tőkés gazdasági rendszer, a világgazdasági fejlődés logikájával, az utóbbit választották. Előbb a belső fogyasztás keynesiánus ösztönzésével hagytak fel, majd 1983-tól kifejezetten a „szigor” politikáját vezették be, ami - a munkanélküliség nagymértékű növekedésének árán - fékezte az inflációt, és véget vetett a fizetési mérleg katasztrófával fenyegető deficitje növekedésének. Mivel Franciaország egyedül nem fordulhatott tartósan szembe gazdasági, politikai környezetének ellentétes, monetarista áramával, mindezek szükségszerű lépések voltak, az adott belső- és világgazdasági helyzetben az 1981-es kormányprogram gazdasági célkitűzései nem voltak megvalósíthatók. Az FKP azonban előbb fenntartásokkal fogadta, majd elutasította azt a politikát, amely a tőkés profit ösztönzésével keresett kiutat a válságból. E politikával a szocialisták a középrétegekben próbáltak meg visszanyerni olyan szavazókat, akik 1981-ben lehetővé tették győzelmüket, de aztán elpártoltak a szocialista kormányzattól. Ugyanakkor azonban ez a politika növelte az FKP szavazótáborának csalódását. 1984 nyarán, amikor Pierre Mauroy-tól a fiatal technokrata, Laurent Fabius vette át a miniszterelnökséget, a törés nyílttá vált, az FKP többé nem vett részt a kormányban, s immár nyíltan mozgósított gazdaságpolitikája ellen. így a politikai fejlődés is előkészítette az V. köztársaság addigi intézmény- rendszerének Mitterrand elnök által tavaly megvalósított módosítását. A kétfordulós többségi rendszer bevezetése idején a kommunisták alkották az ország legnagyobb homogén politikai erejét, a szisztéma elsősorban velük szemben érvényesült. Az FKP választási ereje azonban csökkent,17 és már nem követeli meg alkalmazását. A napi számítások viszont azt jelzik, hogy a jelenlegi jobboldali ellenzék (mint az 1985. márciusi községtanácsi választások eredménye bizonyította) többségbe kerülhet 1986-ban. A korábbi rendszer azonban hiába kényszerítené ki a kommunista és szocialista szavazók (az új polémia körülményei között amúgy is tökéletlennek ígérkező) összefogását, ha ugyanakkor a másik oldalon nagymértékben felerősítené a várható jobboldali többséget, abszolút túlsúlyt biztosítva számára a nemzetgyűlésben. Az eddigi rendszer ugyanakkor elmosta volna a mai jobboldali ellenzék belső ellentéteit és rivalizálását, szükségszerűvé téve 717
