Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Palánkai Tibor: A gazdasági háború néhány kérdése
a károkozásnak hagyományos, közvetlen formáit, területeit és eszközeit értem. A konfliktusok főbb területei és a felhasznált eszközök szerint a közvetlen gazdasági háború következő szférái különböztethetők meg: Kereskedelempolitikai területek és es^kö^ök. A gazdasági háborúknak ez a legelterjedtebb és legrégibb szférája. A kereskedelmi háborúkban mindenekelőtt a protekcionizmus hagyományos eszközeit alkalmazzák. Ezek között elsősorban az export vagy az import közvetlen adminisztratív korlátozását, mennyiségi kvóták és tilalmak bevezetését, vámok, adók és illetékek kivetését kell megemlíteni. Az utóbbi időszakban különösen széles körűvé vált a közvetett vagy burkolt protekcionizmus különböző formáinak (műszaki, egészségügyi és környezeti előírások, bonyolult szubvenciók és adókedvezmények, indokolatlan dömpingeljá- rások stb.) alkalmazása. A gazdasági háborúk tárgyává először általában a stratégiai jelentőségű termékek (gabona, energia, technológia) válnak. A szokásos kereskedelempolitikai eszközök alkalmazhatósága szempontjából a világkereskedelem szerkezetében, jellegében és módszereiben bekövetkezett változások az utóbbi évtizedekben új helyzetet teremtettek. Megsokszorozódott a transznacionális társaságok száma, amelyek a kezükben tartják és monopolizálják a világkereskedelem jelentős hányadát. Lényegesen nőtt továbbá a külgazdasági kapcsolatokban az állam szerepe. Tipikus példaként a legkorszerűbb technikát hordozó termékek említhetők, amelyeknek védelmi-stratégiai megfontolásokból vagy monopolista érdekekből gyakorlatilag hiányzik a hagyományos értelemben vett piaca, így rájuk a hagyományos kereskedelempolitikai eszközök alkalmaz- hatatlanok. A kereskedelempolitikai eszközöknek vannak tipikusan gazdasági háborús formái is, mint amilyen az embargó, vagyis az export és az import különböző tilalmi listákban megfogalmazott korlátozása.5 A gazdasági háború másrészt kifejeződhet a kereskedelempolitikai eszközök alkalmazási módjában is. A szokásosnál gyakrabban alkalmaznak, vagy pedig szigorúbban és bürokratikusabban folytatnak le eljárásokat (vámkezelési procedúrák és értelmezések, exportengedélyek kibocsátásának különlegesen bonyolult módja stb.). Ez tudatos diszkrimináció, amelynek révén az adott országot a többi partnernél végső soron hátrányosabb és kedvezőtlenebb helyzetbe hozzák. Gazdasági háborús lépésnek minősíthető az is, ha „büntető” célzattal egyenlő (legnagyobb kedvezményes) vagy preferenciális elbánást megvonnak. A technológiai politika es^kö^ei. A gyors műszaki fejlődés és kölcsönös függés időszakában sokak szerint nagymértékben felértékelődött a technológiai politika szférájában alkalmazott szankciók jelentősége. Az embargós listák nagy része tulajdonképpen már korábban is tiltotta a korszerű technikák exportját. Az elmélyült műszaki-tudományos együttműködés korszakában a korlátozások kiterjedhetnek a licenc és know-how adásvételében testet öltő együttműködésre, a közös kutatások vagy kutatási kooperációk visszafogására vagy visszafej leszté-
