Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Szűts Pál: A Magyarok Világszövetségének tevékenysége és a magyar emigráció
lehetni, lassítani lehet ezt a folyamatot. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a mozgalom időben egybeesik azzal a kormányzati felismeréssel, ami több befogadó ország multikulturális politikájában ölt testet. A nyelvi asszimiláció nem jelenti feltétlenül a magyarságtudat hiányát, vagyis a magyarságtudat bizonyosan megtartható egy ideig a magyar nyelv ismerete nélkül is. Az anyanyelvi mozgalomnak mindezt figyelembe kell vennie, és programját a változó körülményekhez kell igazítania. Ezért használjuk a gyakorlati munkában a származásnyelv kifejezést, amely szerint a magyar nyelvet már másodikként, idegen nyelvként oktatják. A harmadik fő területe a Magyarok Világszövetsége tevékenységének az emigrációban élő értelmiséggel való kapcsolatok ápolása a Magyar Fórum keretében. Az egyesületi kapcsolatok kiépítése közben eljutottunk néhány értelmiségi körhöz is. Az anyanyelvi mozgalom segítségével sikerült e kapcsolatokat tovább szélesíteni, gazdagítani, és bevonni a mozgalomba bizonyos humán értelmiségi rétegeket. A tapasztalataink azonban azt mutatták, hogy az emigrációban élő értelmiség nagy hányada nem vesz részt az egyesületi munkában, és választott hivatásuk sem köti őket szorosan azokhoz a területekhez, amelyeket az anyanyelvi munka során el tudunk érni. A műszaki értelmiség, az orvosok, a közgazdászok, a képzőművészek, a zeneművészek még az emigrációra jellemző mértéken túl is elszórtan élnek. Munkájuk révén szorosabb kapcsolatban vannak a befogadó ország társadalmának azonos rétegével. Közülük sokan fontos szerepet játszanak az adott ország tudományos, kulturális, gazdasági életében. Többen nemzetközi hírnevet is szereztek, nemzetközi szervezetekben, konferenciákon vesznek részt. Tevékenységük, szakmai megbecsülésük, szülőhazájukhoz fűződő kapcsolataik jó feltétele lehet annak, hogy a befogadó országban, közvetlen környezetükben kedvező kép alakuljon ki a magyarokról, Magyarországról, és elősegítsék a kétoldalú tudományos, kulturális és gazdasági kapcsolataink fejlődését. A Magyarok Világszövetsége mindig törekedett arra, hogy fejlessze, erősítse kapcsolatait a diaszpórában élő magyar értelmiséggel, a kiemelkedő személyiségekkel. E törekvések eredményességéről tanúskodnak olyan tudósokkal, művészekkel való személyes kapcsolatai, mint Szent-Györgyi Albert, Wigner Jenő, Hauser Arnold, Amerigo Tot, Lord Kaldor és Lord Balogh, Pierre Vágó, Victor Vasarely - és még sorolhatnánk a neveket. A külföldön élő magyar értelmiséggel való foglalkozásnál figyelembe vettük, hogy többségük aktívan nem politizál, általában vagy csak alkalomszerűen vesznek részt magyar közösségek tevékenységében, elsősorban szakmájuk, szakterületük érdekli őket. Hagyományos találkozásaik formája a tudományos konferencia. Ezért választottuk a kapcsolataink építésének eszközéül a tudományos, szakmai találkozókat, a képzőművészek esetében a kiállításokat, az írókat tekintve pedig a hazai megjelentetést. A különféle találkozók szervezésébe min189
