Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Szűts Pál: A Magyarok Világszövetségének tevékenysége és a magyar emigráció

mészetesen azok az egyesületek teszik ki, amelyek az utóbbi két évtizedben alakultak.)

A külföldön működő magyar egyházaknak is jelentős szerepük van a magyarság összefogásában. A templom tradicionálisan jó szervezője volt a kivándor- lott magyarságnak. A zárt magyar közösségek felbomlásával ezt a bázisszerepet mind nehezebben tudják az egyházi közösségek betölteni, de még ma is mérföldre kiterjedő vonzerővel rendelkeznek, és még ma is a templom az a hely, ahol legtovább él a magyar szó. Az elmúlt években számos egyházi vezető teremtett kapcsolatot, közös érdekeken alapuló eredményes együttműködést a Magyarok Világszövetségével.

Vannak olyan egyesületek, intézmények és magyar közösségek is, amelyek ilyen vagy olyan okokból ma még nem vállalják a szülőfölddel, a hazai intézményekkel és ezek között a Magyarok Világszövetségével a kapcsolatot, együttműködést. Ezek egy része elismerésre méltó erőfeszítést tesz olyan nemes célok megvalósításáért, melyeket az MVSZ is feladatának tekint. Első helyen kell említeni a cserkészcsapatok magyarságmegőrző munkáját, a magyar kultúra és a magyar nyelv terjesztésére, a magyarságtudat kialakítására irányuló tevékenységét, főként a már kint születettek, a második és a harmadik generáció körében.

Az egyesületeknek és minden külföldi magyar közösségnek feladata, szerepe és gondja a magyarságtudat megőrzése, fejlesztése és a fiatalabb nemzedék körében annak kialakítása, elmélyítése. Ezt a szerepet fennmaradásuk érdekében is vállalniuk kell. A feladat azonban nem egyszerű, és megvalósítása nagyon tudatos, differenciált munkát igényel. A diaszpórában élő első generációs, tehát Magyarországon született emberek tudatát erősen motiválják azok az érzelmi szálak, melyek őket szülőföldjükhöz, gyermekkori emlékeikhez kötik. Náluk a magyarsághoz való tartozás ötvöződik a hazához, Magyarországhoz, történelméhez és kultúrájához való ragaszkodással, kötődéssel. Esetükben „csupán” megőrizni, táplálni, fejleszteni kell a magyarságtudatot.

A fiatal, kint született nemzedék körében ki kell alakítani ezt a tudatot a szülőktől kapott vonzalomra épülő ismeretekre, magyarságismeretre. Ez a tudatalakítás hosszú folyamat, míg az érdeklődés felkeltésétől sok-sok benyomáson, érzelmi és értelmi ráhatáson, ismeretanyag elsajátításán keresztül a fiatal tudatosan vállalja magyarságát. Ez a folyamat minden esetben a családban indul el, de gyorsabb az eredmény, ha nagyobb közösségben is megerősítik. Ez lehet az egyesület vagy más magyar közösség, de jó alkalmat nyújt egy magyarországi látogatás, egy balatoni táborozás, sárospataki nyári kollégium, nyári egyetem vagy más hazai képzésben való részvétel.

Ha a második, harmadik generáció magyarságát is meg akarjuk valamennyire tartani, meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyek segítségével érzelmeket kelthetünk, és érzelmi kötésekkel a magyarság tudatos vállalását idézhetjük elő a fiatal nemzedékben. Arra kell törekednünk, hogy büszkék legyenek arra az országra, arra a népre, amelyből származtak. Ehhez nem feltétlenül kell részle185