Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Szűts Pál: A Magyarok Világszövetségének tevékenysége és a magyar emigráció
a Magyarok Világszövetségének tevékenységéről kíván tájékoztatni. Nem szól ez a munka az egész külföldön élő magyarságról, amely fogalomba beletartozik a szomszéd országokban élő őshonos magyarság, csak a diaszpórában, szórványban élő magyarokról, az emigrációról vagy kivándoroltakról. Általában emigrációról, és ennek megfelelően emigrációs politikáról szoktunk beszélni, de a fogalmak nem egészen pontosan fedik azt a közeget, amelyre munkánk irányul. Véleményem szerint hiányzik egy olyan fogalom, amely magában foglalná a politikai okokból emigráltakat, a ma is emigráns módján élőket és a főként jobb megélhetést, könnyebb boldogulást kereső kivándoroltakat és ezek leszármazottak, akik már kint születtek, de magyarnak tartják magukat, vagyis a származástudat valamilyen formában köti őket Magyarországhoz. * A tőkés országokban élő magyarság összetételére vonatkozóan többféle csoportosítás képzelhető el. Szokásos az ide vonatkozó irodalomban a kivándorlás ideje szerinti csoportosítás. Általában négy nagy kivándorlási hullámot szoktak megkülönböztetni. első hullám egybeesik a nagy európai vándorlásokkal, amikor a fejlődő kapitalizmus hatására felbomlott a hagyományos mezőgazdaság, és a hazai ipar nem tudta felszívni a piacon jelentkező munkaerőt. Tömegesen választották a kivándorlást a századforduló éveiben vagy azt követően az első világháborúig, amikor - József Attila szavaival - „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk”. Közülük ma már csak nagyon kevesen élhetnek. Nem is szólva arról, hogy közülük sokan visszatértek, és még nagyobb számban nem magyarok voltak, akik az akkori Magyarország területéről szálltak hajóra, hogy megkeressék az ígéret földjét. Élnek, élhetnek viszont az akkor kivándorolt és egy tömbben magyarként élők leszármazottai, akik még őrzik magyarságukat. Ezek száma is egyre fogy, társadalmi súlyuk, szerepük rohamosan csökken azokéval együtt, akik a második, hullámban, a Tanácsköztársaság leverése után, de főként az 1929- 1933-as gazdasági válság és az egyre erősödő fasizmus következtében kerestek menedéket és megélhetést külföldön. A második hullámban kivándoroltak esetében is ma már inkább azok gyermekeiről beszélhetünk. A természet törvénye szerint egyre vékonyodó réteget képeznek a harmadik hullámban elvándoroltak is, akik mint a régi államapparátus és elnyomó gépezet, a hadsereg és a csendőrség tagjai 1945-ben, és a polgári pártok vezetői, akik azt követően hagyták el az országot. A legjelentősebb réteget az 1956-ban és az azt követő években, a negyedik hullámban távozottak alkotják. A fenti hullámok szerinti csoportosítás bizonyos politikai magatartást is sugall. Az 1945 előtt akár gazdasági, akár politikai okokból emigráltak ugyanis többségükben rokonszenveznek a mai Magyarországgal. (Bizonyos eltérések itt sem kizártak.) Az 1945-ös emigráció viszont általában szemben áll a Magyar 180
