Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
mény) elvének alkalmazását, a vitás kérdések eldöntésére, a békeszerződés értelmezésére és a végrehajtás ellenőrzésére vonatkozó eljárásmódot. A békeszerződés-tervezetek szövegében ezért megfogalmazták a nagyhatalmak lezáratlan rendelkezésekre vonatkozó különvéleményét. A magyar békeszerződés-tervezet összeállításához mindhárom nagyhatalom benyújtotta javaslatát.46 A két ülésszak között a külügyminiszter-helyettesek Párizsban (1946. május 27.-június 14.) csak technikai és jogi kérdésekben haladtak előre. A magyar kormány 1946. június 12-én meghallgatást kért a tanácstól47 a csehszlovákiai és romániai magyar lakosság helyzetének ügyében. Nagy Ferenc miniszterelnök nyugati útja során (1946. június 8-25.) igyekezett a magyar békefeltételek javítását elérni. Byrnes június 12-én ismertette a magyar kormány- küldöttség vezetőjével a Londonban, majd Párizsban előterjesztett amerikai javaslatokat, valamint a vitákat, és hozzátette: „Vonakodva bár, de annak a nézetnek az elfogadására kényszerültünk: az erdélyi lakosság annyira összekeveredett, hogy lakosságcsere nélkül semmiféle határkiigazítás sem fog megoldást hozni az etnikai problémára.” A külügyminiszter megemlítette, hogy „az olasz- jugoszláv határ megvonására . .. elsősorban etnikai, másodsorban gazdasági szempontok figyelembevételét javasolta”. Nagy Ferenc közbevetette: „Ha Magyarország ugyanazt a döntést kapja, mint 1919-ben, ez a politikai rendszer megdöntését eredményezheti.” Byrnes szerint viszont „ezeket a kérdéseket nem lehet a tökéletesség igényével eldönteni, Európában egyszerűen lehetetlen az általa javasolt határokat elfogadtatni, vagyis olyan vonalakat, amelyeket valóban etnikai alapon húznak meg”.48 Az Egyesült Államok — gazdasági engedményeken kívül - nem tett ígéretet a magyar békecélok támogatására. Június 21-én Londonban Noel-Baker külügyi államtitkár fejtette ki a magyar küldöttségnek, hogy eddig egyetlen kérdésben sem volt könnyű megegyezést elérni a Külügyminiszterek Tanácsában, és — ismerve a szovjet álláspontot - értelmetlennek tűnik az erdélyi ügyet tovább tárgyalni. Amennyiben a román és a magyar kormány rendezi a kérdést, ezt az angol kormány kész támogatni. Nagy Ferenc kijelentette, hogy Magyarország a szlovákiai magyarokat hajlandó befogadni, amennyiben földjüket is hozzák. Az angol államtitkár válaszul ezt mondta: „München után nincsenek abban a helyzetben, hogy a cseheket kioktassák: ne változtassák országukat nemzeti állammá.” Attlee brit kormányfőnek ugyanaznap délután Nagy Ferenc kifejtette: „Magyarország még reménykedett, hogy némi területet visszakap majd Romániától, és azok a magyarok, akik Magyarország területén kívül maradnak a békeszerződések után, kisebbségi jogokat fognak kapni.” Attlee azt válaszolta, hogy: „Semmilyen békeszerződési rendelkezés nem hozhat sikert, ha nem uralkodik az érintett országokban valódi demokratikus szellem, és nem ismerik el más népek jogait. Ennélfogva a népek közötti megfelelő kapcsolatok kialakítása fontosabb, mint a jogi szabályozás létrehozása egy békeszerződés vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében.” Attlee világosan megmondta, hogy a nagyhatalmak ren144
