Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés

A Külügyminiszterek Tanácsának londoni ülésszaka meg sem vitatta a magyar béke- szerződés-tervezetre tett javaslatokat, a magyar béke tárgyalása 1946 márciusára- áprilisára maradt. A londoni ülésszak azonban mégis erősen kihatott a magyar békeszerződés-tervezetre. Megszövegezésekor ugyanis azokat az irányelveket vették alapul, amelyekben a három nagyhatalom 1945 szeptemberében Romá­niára és Bulgáriára nézve már megállapodott, holott Magyarország diplomáciai elismerése - és az 1945. november 4-i választások - a magyar ügyet elválasz­tották a román, illetve a bolgár kormány elismerésének kérdésétől.25 A moszkvai külügyminiszteri tanácskozás (Jp4J. december ij-2y.) A tárgyalások újrakezdésében (1945. október-november) a londoni ülésszakot zsákutcába juttató Byrnes is érdekeltté vált. Az amerikai diplomácia súlypontja egyre inkább a Távol-Kelet felé tolódott el, s azt is kezdték felismerni, hogy a békefeltételek kidolgozásának megszakításával elvesztették az egyetlen eszközt, amivel még hatást gyakorolhattak a délkelet-európai államok belpolitikájára, és megkísérelhették gazdasági-politikai pozíciók visszaszerzését. (Az amerikai és az angol képviselők 1945 őszén - tiltakozásuk jeléül - nem vettek részt a ro­mániai és bulgáriai Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkájában.) A Londonban kialakított amerikai álláspont felülvizsgálása elkerülhetetlenné vált. 1945. október 10-én Byrnes bejelentette a Távol-keleti Tanácskozó Bizottság felállítását. Ezzel véget ért a Szovjetunió kizárása a „japán ügyekből”. Ugyanezen a napon fel­kérte Mark Ethridge-t, a Louisville Courrier Journal kiadóját, hogy tényfeltáró körútra Romániába és Bulgáriába utazzon. Kezdeményezésére Harriman moszkvai nagykövet Szocsiban tárgyalt Sztálinnal az amerikai békekonferencia­tervezetről. 1945. október 24-i beszélgetésükön a szovjet miniszterelnök azt ja­vasolta, hogy újabb ülésszakán a Külügyminiszterek Tanácsa előbb állítsa össze a meghívandó államok listáját, s a békekonferencia (vagy békekonferen­ciák) tekintetében csak azután döntsenek. Harriman szerint viszont az ameri­kai elnök csak akkor érthetett volna egyet az újabb ülésszakkal, ha a béke- konferencia összehívásában már megegyeztek. Sztálin másnap azt javasolta, hogy ne válasszák külön a japán kérdést és az európai „békeeljárások” ügyét - azaz mindkét vonatkozásban hozzanak együttes döntést. Ezen a beszél­getésen Sztálin nagy általánosságban elfogadta a békekonferencia szükségességét. Mivel azonban Harrimannek nem volt felhatalmazása a japán kérdés megvita­tására, nem fogadhatta el a Külügyminiszterek Tanácsa újabb ülésszakának összehívására vonatkozó javaslatot. 1945. november 22-én Byrnes a jaltai egyezmény szövegében felfedezte a jogalapot a három külügyminiszter rendszeres találkozására, anélkül, hogy Fran­134

Next

/
Oldalképek
Tartalom