Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Sipos Péter - Vida István: Az 1945.augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia
akit az angolszászok ,,oroszbarát”-nak tartottak, a helyén maradt; ő, ha nem is túl lelkesen, de támogatta a ratifikálást. Ugyancsak maradt Balogh páter is miniszterelnökségi államtitkárként.46 A legfontosabb változás azonban az volt, hogy Zsedényi Bélának, az obstrukció élharcosának, jóllehet a GYOSZ és a nagytőkés körök nagyon szerették volna,47 ha marad, november 28-án le kellett mondania a parlament elnökének tisztéről, s december 7-én a Nemzeti Főtanácsból is távoznia kellett. A nemzetgyűlés elnöki tisztében utóda Nagy Ferenc, a Kisgazdapárt elnöke lett. Az újjáválasztott Nemzeti Főtanács másik két tagja Tildy mellett a kommunista Rajk László és a kisgazdapárti Varga Béla lett.48 A kormányalakítási tárgyalások idején, majd a Tildy vezette koalíciós kormány megalakulása után - november első felében - G. M. Puskin, a Szovjetunió magyarországi követe ismételten és többször is sürgette a gazdasági egyezmény ratifikálását, arra hivatkozva, hogy az angol-amerikai-szovjet jegyzékváltás lezajlott, s a nyugatiak tudomásul vették Sztálin kijelentését, hogy az egyezmény nem sérti Anglia és az Egyesült Államok gazdasági érdekeit.49 Szovjet részről azonban nagyfokú türelemmel viseltettek, és semmiféle ellenintézkedést sem tettek, amit az angolok is kénytelenek voltak elismerni.50 Sőt a szovjet fél további engedményt tett azáltal, hogy felajánlotta: a gazdasági egyezmény részleteinek kidolgozásában a potsdami határozatok értelmében a Szovjetunióhoz kerülő német javak szolgáljanak a tárgyalások alapjául, azaz ott, azokban az iparágakban alakuljanak közös vállalatok, ahol korábban jelentős német tőkeérdekeltségek voltak.51 Ezt a kompromisszumot, jóllehet a GYOSZ, a TEBE és a nagytőkés körök erősen kifogásolták, ha fenntartásokkal is, de elfogadták a kisgazda- párti vezetők, sőt még Zsedényi Béla is.52 Azzal, hogy a Szovjetunió kész volt engedni a magyar kormány kívánságainak, s hajlandónak mutatkozott magáévá tenni a szovjet-magyar gazdasági együttműködési egyezmény módosítását, lényegében elfogadta a minisztertanács október 12-i ülésének határozatát, megteremtődtek a megegyezés és a végleges ratifikálás feltételei. Magyar részről azonban még történt egy utolsó kísérlet a nyugati nagyhatalmaknál. Gyöngyösi János külügyminiszter 1945. november 19-én felkereste Schoen- feldet, és átadta neki a Nemzeti Főtanács hozzájárulását követté történő kinevezéséhez. Az alkalmat felhasználva szóba hozta a szovjet-magyar gazdasági együttműködési megállapodás témáját is. „Közöltem vele - jegyezte fel Gyöngyösi -, hogy bizonyos mértékig aggaszt bennünket, hogy a szerződés kérdése, amely a Moszkvában történt amerikai lépéssel már úgy látszott, hogy a szövetségesek között lesz a tárgyalás anyaga, a jelen megítélés szerint újra visszakerült a magyar kormány döntése elé. Kifejtettem előtte azt a nézetemet, hogy az oroszok a kialakult szovjet-magyar barátság alátámasztására is kívánatosnak tartják a szerződésnek mielőbbi ratifikálását. Kérdeztem, mi ebben a tekintetben az Egyesült Államok kormányának álláspontja.” Schoenfeld jelentéséből azonban tudjuk, hogy Gyöngyösi a fentieknél világosabban fogalmazott: az iránt érdeklődött, 112
