Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Miklós Imre: A Magyar Népköztársaság egyházpolitikájának négy évtizedéről
Az egyházak és a felekezetek sokoldalú és értékes nemzetközi kapcsolat- rendszert építettek ki, amely országunk nemzetközi kapcsolatainak fontos részét képezi. Az egyházi világközpontok és regionális nemzetközi szervezetek elismerik és megbecsült partnereknek tekintik a magyar egyházakat, amelyek képviselői több szervezet vezető testületéiben is jelen vannak. A Vatikán és a magyar katolikus egyház közötti kapcsolatok évek óta kiegyensúlyozottak és rendszeresek. Jelentős és elismerésre méltó az a munka, amelyet a magyar egyházi képviselők az Egyházak Világtanácsában, a Lutheránus Világszövetségben, a Református Világszövetségben, az Európai Egyházak Konferenciájában kifejtenek. Különösen fontos és a nemzetközi közéletben növekvő szerepet töltenek be az egyházi békemozgalmi szervezetek. A magyar egyházak aktív résztvevői a Keresztény Békekonferenciának és az Európai Katolikusok Berlini Konferenciájának, de jelen vannak képviselőik a Béke-világtanács vezető testületéiben is. Nemzetközi munkájuk, részvételük a világméretű és a regionális tanácskozásokon a békeszerető magyar külpolitika vállalását és következetes képviseletét jelentette. így volt ez az ENSZ-közgyűlés II. rendkívüli leszerelési ülésszakán, a prágai béke-világkongresszuson, az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottságának tanácskozásain, az egyházak világtalálkozóin és sok más fontos nemzetközi fórumon. A nemzetközi egyházi szervezetek mellett fontos szerepet játszanak a fejlődő kétoldalú kapcsolatok is, amelyek ma már a világ minden térségére kiterjednek. A katolikus egyház és a magyar állam kapcsolatait értékelve Lékai László bíboros, prímás megállapítja, hogy az egyház elfogadta a magyar történelem fordulatát minden következményével együtt, és kész feltenni a kérdést és arra választ adni: hogyan találja meg az egyház a helyét a szocialista társadalomban. „A megállapodásban az egyház elismerte a háborútól meggyötört ország újjáépítésére és a magyar nép igazságos társadalmi rendjének megalapozására irányuló kormány törekvések jó szándékát. A mindkét részről előlegezett bizalom szellemében hozzájárult azokhoz a célkitűzésekhez, amelyek a régi kiváltságok és előjogok megszüntetésével igazságosabb egyensúlyt teremtenek, és a hatalmat a dolgozó nép kezébe helyezik. ... Ez volt a kiindulópontja annak a fáradságos folyamatnak, melyben a jelentős számú magyarországi katolikus hivősereg lépésről lépésre növekvő bizalommal tekinthetett az új állami és társadalmi berendezkedésre, és ennek következtében egyre nagyobb energiával vette ki részét a háborús romokból újjáépülő ország békés fejlődésének szolgálatából. Felismerte a kölcsönös érdekekre épülő megállapodás reális távlatait, s ez jelentősen hozzájárult a nemzeti egységpolitika megerősödéséhez. A keresztény hívek valláserkölcsi kötelességüknek ismerték el, hogy a világnézeti különbségekre való tekintet nélkül, hűségesen, szövetségesként vállalják a haza közös érdekeinek szolgálatát.”32 95
