Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Miklós Imre: A Magyar Népköztársaság egyházpolitikájának négy évtizedéről

békemozgalomba . A világméretű atombomba-ellenes tiltakozás résztvevői között ott volt a papi békemozgalom is.

Az így kialakult helyzet nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar katolikus püspöki kar - Grősz József kalocsai érsekkel, a püspöki kar akkori elnökével - késznek mutatkozott a megegyezésre, amelynek kimunkálásában jelentős szerepe volt Czapik Gyula egri érseknek. Az állam és a római katolikus egyház „részleges megállapodása” 1950. augusztus 30-án jött létre.

Az egyházakkal kötött megállapodások tartalma és jelentősége

A megállapodásokban az egyházak elismerik a Magyar Népköztársaság államrendjét, kijelentik, hogy részt vesznek az államépítés munkájában, a békéért folyó mozgalomban. Ugyanakkor a kormány biztosítja a teljes vallásszabadságot, meghatározza az egyházi élet szabad működési körét, lehetővé teszi meghatározott számú egyházi középiskola, továbbá a papi utánpótlás céljára felsőfokú lelkészképzők működését. Elismeri az egyházak önkormányzati tevékenységét olyan keretek között és úgy, ahogy ezt a tevékenységet a mindenkori állami jóváhagyással ellátott egyházi törvények szabályozzák. Az állam átmeneti időre - amely azonban napjainkban is tart - személyi és dologi államsegélyt folyósít, részben a lelkészek ellátására, részben az egyházi épületek fenntartására.

A megállapodások lezárták a magyar állam és az egyházak viszonyának egyik legbonyolultabb időszakát. Ezt a viszonyt kezdetben az egyes egyházi vezetők ellenséges politikai indítékai mellett éppen a jogi és elvi tisztázatlanságok terhelték leginkább. Az egyházi reakció ezekben az években háttérbe szorult, súlyos vereséget szenvedett. Megszűnt annak a lehetősége, hogy legális politikai ellenzékként szerepeljen, a megállapodások pedig mind az állam, mind az egyházak részéről aktív, egymást támogató magatartást tettek lehetővé.

A megállapodások ma is érvényben vannak. Ez jelzi, hogy tartalmuk megfelel a szocialista társadalom és az egyházak érdekeinek is. E megállapodások:

— segítették a vallásos embereket abban, hogy nyugodt lelkiismerettel együttműködjenek a marxista világnézetű társaikkal az új, igazságosabb és emberibb társadalom építésében;

— lehetővé tették, hogy az egyházak megtalálják helyüket a szocialista társadalomban;

— megakadályozták, hogy komoly konfliktusok alakuljanak ki az állam és az egyházak között, jelentős erőket szabadítottak fel az egész társadalom javára;

— megteremtették a párbeszéd lehetőségét s ezáltal egy új típusú kapcsolat, a szocialista állam és az egyházak hosszú távú együttműködésének alapját;

— elősegítették a belpolitikai konszolidációt, s így fontos hozzájárulást jelentenek a Magyar Népköztársaság nemzetközi elismertetéséhez, országunk kapcsolatrendszerének szélesítéséhez, külpolitikai céljaink megvalósításához.

90