Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
időzítés okozza, mert a szelektív vagy általános tagadás nem, vagy csak igen korlátozottan képes a másik félnek jelzéseket adni. A korlátozások politikája tehát szűkíti az amerikai, illetve a tágabb értelemben vett nyugati külpolitika mozgásterét, mert maga mond le a nemzetközi helyzet, illetve a másik fél mozgásainak befolyásolására alkalmas eszközökről.33 A „pozitív ösztönzők” elvileg hatékonyabb, rugalmasabb eszközei a stratégiai koncepciók megvalósításának, amelyek a finom mozgások koordinálására, végrehajtására is alkalmasabbak. Mivel a stratégia - a definíció szerint - a hatalom elemeivel való racionális, hatékony gazdálkodás tudománya és művészete, a végrehajtás szempontjából korántsem közömbös, hogy ugyanazt a célt a nyugati összekapcsolási politikák különféle formái milyen ráfordítással érik el. Emellett az is rendkívül fontos, hogy az egyes stratégiák megvalósításával kapcsolatos költségeket milyen módon osztják el az egyes nemzetgazdaságokon belül, illetve a nyugati szövetségi rendszer országai között. Ez utóbbitól nagymértékben függ a stratégiai koncepciók végrehajtásának nemzeti kereteken, illetve a szövetségi rendszeren belüli támogatása. A költségracionalizálás alapját az a - már a klasszikus polgári közgazdaság- tan képviselői által is felismert - gazdasági összefüggés képezi, amely szerint a nemzetközi kereskedelemből - tágabb értelemben a nemzetközi gazdasági kapcsolatokból - minden résztvevőnek előnyei származnak, bár ezek az előnyök nem szükségképpen egyenlők. A kelet-nyugati kereskedelem általános vagy szelektív korlátozása, az abból származó előnyök általános vagy szelektív megtagadása tehát nemcsak a célba vett országnak vagy országoknak okoz kárt, hanem gazdasági terheket jelent az ezen eszközt alkalmazó ország vagy országok számára is. Nyilvánvaló, hogy a Nyugat erőforrásait a hidegháború idején követett totális tagadás vette a legnagyobb mértékben igénybe. A szelektivitás, bizonyos területeken a Szovjetunióval való kooperáció elemeinek megjelenése már több lehetőséget teremtett a kapcsolatépítésből származó gazdasági előnyök kihasználására. A gazdasági erő, a hatalom fő elemeivel való racionális gazdálkodásra irányuló törekvést fejezte ki a Huntington-féle, feltételekhez kötött vagy szabályozott rugalmasság elnevezésű koncepció. E szelektív jellegű koncepció azokra a stratégiai szempontból kulcsfontosságú területekre koncentrált, amelyeken az Egyesült Államok korábbi világgazdasági monopolhelyzete a legkevésbé kopott meg (nemzetközi pénzügyek, csúcstechnológiák). Nemcsak az egyes stratégiai koncepciók megvalósításának globális költség- igénye különböző, hanem a terhek is egyenlőtlenül oszlanak meg az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán között. A klasszikus hatalompolitikai aspirációk hiánya, illetve az azokhoz szükséges gazdasági-katonai kapacitások korlátozott volta, a nagyobb világgazdasági nyitottság, a földrajzi közelség, a történelmi hagyományok stb. alapján Nyugat-Európa és Japán a kelet-nyugati kapcsolatokban nagyobb hangsúlyt helyez a gazdasági tényezőkre, a kelet-nyugati viszony 52