Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Losoncz Miklós: Zbigniew Brzezinski: Hatalom és elv. A nemzetbiztonsági tanácsadó emlékiratai, 1977-1981
telményfcknek talán az tenne leginkább eleget, ha e recenzió annak a vizsgálatára koncentrálna, hogy a Brzezinski által kidolgozott globálstratégiai koncepció mennyiben talált elméletileg a kor követelményeinek színvonalán álló stratégiai választ az Egyesült Államokat a hetvenes évek elejétől ért belső és külső természetű gazdasági és politikai kihívásokra, s a koncepcionáüs válasz - annak minőségétől, jellegétől függően, attól elválasztha- tadanul - milyen hatásfokkal bizonyult megvalósíthatónak. Ez azért is tarthat érdeklődésre számot, mert olyan személyiségről van szó, aki mögött nem lebecsülendő jelentőségű politológiai, filozófiai munkásság áll, s aki — viszonylag ritka esetként a társadalomtudományok történetében - személyesen is lehetőséget kapott nézetei gyakorlatba történő átültetésére, az elmélet verifikálására. A reális értékeléshez a megfelelő időbeli távolság is rendelkezésre áll. A könyv címe, „Hatalom és erkölcsi elv” önmagában is sokat elárul szerzője koncepciójáról, a kötet vezérfonaláról. Ez az előszóban valamivel részletesebben kifejtve nem más, mint,,... az a centrálisán fontos kérdés, hogy vajon lehetséges-e a demokratikus társadalom széles tömegei által megértett és támogatott értelmes politika folytatása érdekében az erkölcsi elvekkel kapcsolatos aggodalmakat vegyíteni, kombinálni a nemzeti hatalom imperatívuszaival”. (16. 1.) A moralizálás, a morális dimenzió jelentős súlya hagyományosan is az amerikai politikai gondolkodás és gyakorlat sajátos része. Az amerikai külpolitika morális tartalmának ilyen módon való előtérbe helyezése a (kelet-) európai olvasót merész asszociációval óhatatlanul Niccolo Machiavelli 1513-ban született, azóta sokat idézett, magyarázott és félremagyarázott művére, „A fejedelem” című traktátusára emlékezteti, ellenkező előjellel. A politika és az erkölcs viszonyát illetően Machiavelli tanulmányából ide kívánkozik a következő rész: „A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó, ha ez a magatartás kárára válik, és ha az okok, amelyek miatt ígéretet tett, megszűntek ... Meg kell érteni, hogy a fejedelem, kiváltképp az új fejedelem, nem tudja mindig azt tenni, amiért az embereket jónak szokták tartani; részben az állam megtartásának szándékától vezettetve, gyakorta kénytelen a hit, a kö- nyörületesség, az emberiesség és a vallás ellen cselekedni. Aszerint kell tehát cselekednie, ahogyan a szél fúj, ahogyan a szerencse változásai parancsolják, s amint már mondottam, nem csak a jót kell szem előtt tartania, hanem a rosszat is meg kell tennie, ha a szükség úgy kívánja.” (Machiavelli művei, I. köt. Európa Könyvkiadó, 1978. 58-59. 1.) Brzezinski koncepciójának sarkköve, a hatalom és az erkölcsi elvek viszonya új megvilágításba kerül steril, absztrakt környezetben, a hetvenes évek konkrét történelmi helyzetében, amikor a Watergate- ügy az amerikai kormányzat, a hatalmon lévő republikánus párt szavahihetőségét, általában a politika iránti bizalmat belülről gyengítette, míg a vietnami háború - a Watergate-üggyel együtt - az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyének ártott. E két eseménysor által előidézett erkölcsi mélypont, a politikával szembeni bizalmi válság időszakában érthető a morális-ideológiai tényezők előtérbe kerülése az Egyesült Államokban. Korántsem véleden, hogy ilyen helyzetben a stratégia fő célja az amerikai ideológia, morál korábbi valóságos vagy vélt vonzerejének visszaállítása mind belföldön, mind nemzetközi méretekben. Brzezinski elsődleges prioritása: a világra gyakorolt amerikai ideológiai befolyás fokozása, az amerikai világnézet nagyobb fokú történelmi optimizmussal való feltöltése egyaránt szolgálta a politika iránti bizalom helyreállítását az Egyesült Államokban és Amerika nemzetközi tekintélyének az erősítését. A hetvenes évek koordinátarendszerébe helyezve hatalom és erkölcs viszonyát, megállapítható, hogy Brzezinski koncepciója mind a cél meghatározását, mind a stratégiai prioritásokat tekintve a kor színvonalán állt, tükrözte a belső és a külső követelménye149